Bakonybéltõl északra kb. 3 km-re a Gerence völgy felett, a Tönkölös-hegy egyik kiugró nyúlványán, 432 m magasan találjuk az elpusztult vár csekély maradványait.
Odvaskõ és Bakonybél között (Bakonybéltõl északra kb. 3 km.-re) a 'Gerencepuszta' buszmegállótól kell indulni a vár felé. Kb. 40 perc, az elején könnyű, utolsó harmadában megerőltető túrával lehet feljutni a nagyon csekély romokhoz. Kék turistajelzés vezetett egy jó darabig, az erdészeti úton, mely kerülve a hegytetőt, felfele vezet, majd erőteljes emelkedőn lehet eljutni a vár helyéhez. Gyönyörű séta az erdőben, de sajnos, a romokból már szinte semmit nem látni, gyakorlatilag a helye van meg és a sánc árkok.
Története: A 16. század elején félelmetes rablólovag vár emelkedett a Gerence völgyében az É-D-i irányú kereskedelmi útvonal fölé. A rablófészek lakói örökös fosztogatásaikkal tartották rettegésben a vidéket…
A Podmaniczky-vár, vagy más néven Bakonyújvár a 434 m magas Várhegy feltűnően keskeny gerincén állt. A szabálytalan négyszög alaprajzú külső, és a papucsra emlékeztető belső várat 1529-33 között építette Podmaniczky János (Podmanini János) (? – 1546) és Podmaniczky Rafael (? – 1559. febr. 9 körül) egy őskori földvár 10-10 m széles sáncárkai közé a szabálytalan négyszög alakú külső várat egy kőbástyával és az udvarán a várfalhoz épített lakóépületekkel. A külső vár falainak hossza 18, 30, 30, 25 méter. A külső vár zárta el a hegynyereg felől a könnyű megközelítés útját. A külső sáncárkon felvonóhíd ívelt, amely boltozatos várkapuba torkollott. A külső vár túlsó oldalán lehetett megközelíteni a nagy méretű, kb. 7000 négyzetméter alapterületű, belső várat, ami 185 méter hosszú és 28-56 méter váltakozó szélességű. A várfalakhoz épültek az őrség és a várnagy szállásai és a kastély. A Podmaniczky család a királytól adományként kapta a vidéket.
Urai rettegett rablólovagok voltak, akik a Bakonybél alatti Gerence-völgyön átvezető egyetlen É-D-i irányú kereskedelmi utat fosztogatták, de fosztogatásaiktól legtöbbet a bakonybéli apátság szenvedett. Állandó rettegésben tartották az egész vidéket, és megszerezték a megye nagyobb részét. Rendszeresen kirabolták többek között a zirci ciszterci kolostort és templomot is. A Podmaniczky testvérek hol egyik, hol másik király pártjára állva gyarapították birtokaikat. 1537. szeptember 30-án szolgálataikért, a Vág-menti harcokért kapták Palota várát János királytól összes tartozékaival együtt.
Bakonyújvárból pusztították el a zirci kolostort, űzték el végleg a várpalotai ferenceseket. 1546-ban I. Ferdinánd király királyi törvényben rendelte el az erődítmény lerombolását. A legenda szerint a vár ostromához a királyi csapatok a szemközti Táborhely-hegyen sorakoztak fel, a harcok után pedig az elesetteket a hegy lábánál három halomsírban temették el. Podmaniczky Rafael fivére halála után egyedüli birtokosa a nagy kiterjedésű Podmaniczky javaknak. Maga Besztercére költözött, Palota védelmét a törökkel szemben tisztjeire bízta. A hagyomány szerint az egykori rablóvár kulcsa a pannonhalmi apátságban van. Palota várát Ferdinánd király alatt is sikerült megtartaniuk.
A 18. század elején még tekintélyes várromokról tesznek említést a források, azonban ma már csak a várfal kisebb szakaszai kivehetőek.
Az egykori várat, ill. a Tönkölös-hegyet helyenként (a Nagy-Somhegy oldalában még jól kivehetően) kettős, késő bronzkori sánc köti össze a Nagy-Somheggyel. E sáncok Somhegypuszta feletti szakaszát Podmaniczkyak útjának nevezik, mert a szájhagyomány szerint Bakonyújvár hírhedt urai ezen lovagoltak váraik között, méghozzá fordítva megpatkolva lovaikat, hogy senki ne tudja, éppen merre járnak.
Az 1546. évi LVI. törvénycikk:
Az ujonnan épitett kastélyok lebontandók és a fekvőjószágok, a melyeket Podmaniczky elfoglalt, uraiknak visszaadandók
Hogy a királyi felség a többi közt tárgyaljon Podmaniczkyval és vigye keresztül, hogy az utóbbi évek alatt épített következő várakat, u. m. Szerdahelyt Nyitra vármegyében, Bakony-Ujvárt, Veszprém-Ordót Somogy vármegyében, a melyekből körös-körül különféle rablások történnek és a szegényeket nyomorgatják, Ő királyi felségének haladéktalanul adja vissza, s miután visszaadta, Ő felsége bontassa le.
1. § A várakhoz és erősségekhez tartozó és más fekvőjószágokat pedig, a melyeket ugyancsak Podmaniczky az utóbbi zavaros idők alatt erőszakosan vagy bármi más módon elfoglalván, kezén tart, Ő felsége végrevalahára adassa vele vissza azoknak, a kiket megilletnek.