Balatonlelle város Somogy megyében, a Fonyódi járásban.
A Balaton déli partján, Siófoktól nyugatra, Budapesttől 136 km távolságra fekszik.
A terület 1211-ben került a tihanyi apátság tulajdonába és az első írásos említése 1229-ből származik, Lela néven.
1550-ben jutott török kézre a település, az ezt követő időszakban alaposan megcsappant a lakosság száma: 1580-ban mindössze 8 családot találtak a török adóösszeírók.
A 18. században a Majtényi család, majd a Szalay család birtoka volt.
Az 1848-as esztendő kiemelt helytörténeti jelentőségű eseménye volt a mezővárosi rang megszerzése, a Balatonlelle nevet 1864 óta viseli hivatalosan.
1882-ben magasabb besorolást érdemelt ki Lelle: kisközségként körjegyzőségi székhellyé lépett elő. (Boglár, Faluszemes és Őszöd tartoztak hozzá.)
Hosszú évtizedek után 1895-ben építették meg a 2 tantermes iskolát, majd a kommün alatt 3 tantermessé bővítették. Itt folyt a tanítás 1938-ig, amíg a község a jelenleg is meglévő emeletes iskolát fel nem építette. 1941-42-ben megkezdődött a 8 osztályos népiskola kialakítása.
Lelle számára a háború utáni évek gyors elismerést hoztak: 1921-ben kapta meg a nagyközségi besorolást.
1978-ban Balatonboglárral Boglárlelle néven egyesült.
1986 óta város, 1991-ben a két település különvált, de mindkét település megtartotta a városi rangját.