Balatonvilágosról futás Balatonkenesére

Kenesére útközben jött vissza szembe velem a Peti kocsival, mert egy sorompó volt az út közepén és onnan csak gyalogosan lehetett tovább menni. Amikor odaértem kiderült, hogy a sorompó után valami kemping féleség volt, aminek a végén viszont már csak elhagyatott, betört ablakú, romos épületek voltak bokrokkal.

Egyszer csak egy jégkásával várt az út közepén Peti, aztán még mentem tovább, mert volt még a távomból.

Egy elágazásnál egyik irányba felfelé vezető lépcsősor volt, gondoltam csak nem arra kell már mennem, úgyhogy mentem a másik irányba, ami egy alagúthoz vitt. Piros volt a gyalogosok lámpája úgyhogy vártam. Egészen addig, amíg már megittam-megettem mindent, kipihentem magam és elkezdtem unatkozni, mert akkor átmentem rajta, és kiértem egy szép meredek emelkedőre.

A tetején, amíg fújtam ki magam, megnéztem a térpéket és kiderült, hogy bizony a lépcsős irányba kellett volna mennem, úgyhogy fordulhattam vissza. De legalább így megláttam a táblát az alagútnak ezen az oldalán, hogy meg kellett volna nyomnom egy gombot, hogy zöldre váltson a gyalogos lámpa...

Innen már nem lett volna messze a kocsi, ha nem futok el mellette, de legalább hamar szólt a Peti, aki látta térképen, hogy merre vagyok, hogy forduljak már vissza.. És akkor befejeztem a délben és 29 fokban történő délelőtti összesen 22 kilométeres futásomat..

Világosról Kenesére