Bécs

Ferenc levele:

Péntek délelőtt érkeztünk Bécsbe. Előző nap Bécs előtt aludtunk kb.10 kilométerrel és akkora vihar készülődött, hogy befeketedett az égbolt. Sátrainkat már szemerkélő esőben állítottuk fel egy temető bejárata előtti tisztáson. Remény, hogy megússzuk nem sok volt, és mint kiderült, ez egy igencsak reális hozzáállás volt. Hullámokban támadt ránk az égindulás sok villámmal és vízzel. A 2000 forintos sátrak majdnem vízállóak, amerről az eső esik arról az oldalról beázik, meg a bejárat felől és a tetején, még szerencse hogy az alja nem ereszti át a vizet, így a bejött víz nem megy ki (Kétfunkciós: sátor+medence). A szennyesünket és a törölközőt használtuk arra, hogy a vizet felszedjük, majd a bejáraton kívül kifacsarjuk. Az egyik villám valahol mellettünk ért földet, hatalmas villanás és csattanás ugyanabban a pillanatban. Összerezzentem. Az este szakaszokban aludtunk, arra ébredtünk, hogy ázik a seggünk, törlés+facsarás, majd alvás tovább. A hálózsákom a talpamnál kezdett átázni, hajnalra elérte a mellkasomat, reggel a vizet lehetett belőle csavarni, a lábam ujjai olyanok voltak, mint valami fehér mazsolák. A kalandnak semmi egészségügyi következménye nem lett, mert szívósak vagyunk ( néha-néha megszívjuk).