Még belegondolni is szörnyű, hogy ez is már majdnem 20 éve volt!)
Azt gondolom, kimondottan szerencsésnek mondhatom magam, mert a mindenkori társadalmi helyzetemhez képest valóban sokat utazhattam, eleinte a ”külföldre szakadt” rokonság, később a munká(i)m miatt, de ez tulajdonképpen mindegy is, a lényeg az volt, hogy utaztam (utaztunk).
((A helyzet az, hogy életem nagyobbik része - így az utazások nagy része is - a digitális fotózás előtti korszakra esik és a meglévő fotók minősége nem mindig a legjobb és a szkenneléstől (ha ezt így kell írni) pedig a nagy része feltölthetetlen, aztán - ha szégyen, ha nem szégyen - sokról azt sem tudom, hogy hol készült, vagy a másik véglet - mert akkor még nem tud(hat)tam, hogy „kirakat-turista” leszek - , amikor azt gondoltam, hogy a szürkeállományom jobban megőrzi az emlékeket, mint a fotók és nem fényképeztem.))
Az meg aztán végképp kivételes szerencse volt, hogy utazásaim során - eleinte véletlenül, később már egy kicsit célzottabban - olyan koncerteknek lehettem (lehettünk) részese(i), amelyek valóban életre szóló élmények voltak. (csak néhány nagy - a teljesség igénye nélkül: Manfred Man, Madonna, Queen (x 2), Santana, Kenny G., Mike Oldfield (x 2) és persze a Pink Floyd.
Annak, hogy (kalóz) képi emlékek csak a szóban forgó Pink Floyd koncertről vannak, többek között a fenti zárójeles gondolatok, na meg persze az az oka, hogy „nyugaton” már akkor is komolyan vették ezt a jogdíj-dolgot, amikor nálunk még javában tombolt a szocializmus (vagy mi?) és az akkori kép- és hangrögzítő készülékek a méretüknél fogva elrejthetetlenek voltak. ((Ebben az esetben a dolog a terület földrajzi adottságai miatt kijátszható volt: egy, a budaörsihez hasonló, csak egy „kicsit” nagyobb, ám körbekerített (!!) repülőtérről van szó és a beléptetéskor - nem csak ezért - mindenkit megmotoztak. Viszont mi négyen voltunk, bementünk ketten, majd a kerítés egy adott pontján bevettük a videokamerát és bejöhettek a többiek)).
Magát a koncert helyszínét igazán nem volt nehéz megtalálni, hiszen igen jól ismertük (ismerjük) a várost: a lányunk a magyar viszonyokhoz képest magas szinten művelte az RSG-t, de a versenyekre előírt felszereléseket Magyarországon nem lehetett beszerezni. Wiener Neustadtban volt a legközelebb olyan sportáruház - ez a sport-áruházlánc azóta már nálunk is működik - , ahol a szükséges dolgokat meg lehetett vásárolni, így viszonylag sűrűn jártunk ide.
Nos, itt ha akartunk volna sem tudtunk volna eltévedni, mert itt MINDEN sarkon ki volt táblázva a koncert helyszínére vezető helyes út, ráadásul minden kereszteződésben szigorú rendőrök sürgették gyorsabb haladásra a bizonytalankodni látszó idegent, akkor lettünk volna bajban, ha éppen nem arra akarunk menni.
És most néhány gondolat a városról:
Bécsújhely (régi magyar nevén Német-Újhely, németül Wiener Neustadt vagy egyszerűen Neustadt) város Alsó-Ausztriában, Bécstől kb. 60 km-re délre. Ma egyike Alsó-Ausztria legnagyobb városainak. Fontos közúti és vasúti csomópont, jelentős ipari- és kereskedelmi központ.
A területet egykor Pitten megye néven említik a krónikák, melyet a stájer III. Ottokár őrgróf örökölt 1158-ban. Miután a fia, IV. Ottokár halálával az Ottokár dinasztia kihalt, a Stájer Nagyhercegség a Georgenberg paktum szerint a Babenbergi Osztrák Ház- nak adja át a területet. V. Lipót herceg alapítja a várost 1194-ben és finanszírozta egy magyar határhoz közeli erőd építkezését, állítólag abból a pénzből, amit Oroszlánszívű Richárd angol királyért kapott váltságdíjként, akit korábban elfogtak és Dürnstein várában tartottak túszként. 1241-ben, az európai tatárjárás idején egy kis mongol osztag Neustadt-on is rajtaütött.
1469-ben III. Frigyes német-római császár ide tette át székhelyét és megalapította a wiener neustadt-i egyházmegyét, elindítva ezzel egy demográfiai „robbanást”.
Habsburgokkal hosszú ideje rivalizáló Mátyás király - kétévi ostrom után - 1487 augusztusában meghódította a várost. A legenda szerint ő szentelte fel és ajándékozta Bécs-Újhely polgárainak az úgynevezett Corvin-kupát, melyet császári és magyar királyi jelvényekkel díszítve még III. Frigyes német-római császár készíttetett a Mátyással kötött béke emlékére 1463-ban.
A 16. században a város elvesztette jelentőségét (többek között elveszíti a „császári rezidencia” státuszát), de még mindig fontos bástya a török és a kuruc ellen.
1671 április 30-án az itteni fegyvertárban fejezték le Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet. A szomorú tény helyét máig mutatja egy gondosan megújított felirat a régi fegyvertári épületen.
1701-ben II. Rákóczi Ferencet Eperjesen elfogva ide hurcolták ugyanabba a börtönbe, melyből 30 évvel azelőtt nagyapja, Zrínyi Péter a vérpadra került. Rákóczi a börtönből Gottfried Lehmann császári kapitány segítségével november 7-én megszökött, Lengyelországba menekült, ahonnan másfél év múlva egy kisebb katonai csapat élén vonult be Magyarországra. Segítőjét, Lehmann kapitányt halálra ítélték, és kivégezték, testét felnégyelték.
1751-ben a város ismét nagyobb figyelmet kap, amikor Mária Terézia megalapítja a világ első Katonai Akadémiáját (!), ami a császári kastélyban 1752-ben Terézia Katonai Akadémia néven kezdi meg működését és csak néhány kisebb megszakítással mai napig működik. (1938-ban Erwin Rommelt nevezték ki parancsnoknak). 1768-ban földrengés pusztította el a várost, az újjáépítést Nicolò Pacassi építész terveinek felhasználásával készítették. 1785-ben II. József Habsburg császár a Wiener Neustadt-i egyházmegye mintájára alakíttatja ki Sankt Pöltenit is. 1834-ben óriási tűzvész pusztít, amely csak 14 házat kímélt meg, szinte mindent újjá kellett építeni, 1841 - az osztrák Déli Vasút megindulása - után pedig igazi ipari (nagy)város lesz, a század végére már 24 000 lakosa volt a városnak.
A város határában két repülőtér található. A várostól nyugatra fekszik az 1909-ben alapított katonai repülőtér. Harcirepülőgép-gyár és repülőmotorgyár is működött itt. 1920-ban, a Saint-germaini békeszerződés értelmében az antant utasítására mindent el kellett pusztítani, csak 1929-ban indult újra a pilótaképzés, majd 1936-tól a vadászrepülőgép-gyártás is. 1944-45-ben a brit–amerikai légierő több hullámban erős szőnyegbombázásokat hajtott végre, ezek következtében a repülőtér, a környező üzemek és a város vasúti pályaudvara is elpusztult, a város lakónegyedei is súlyos károkat szenvedtek. Ma katonai és sportcélokat szolgál. Stratégia fekvése miatt a bécsújhelyi repülőtér az osztrák szövetségi haderő (Bundersheer) és légierő kiképző bázisainak egyik központja. Évente megrendezik itt a bécsújhelyi repülőnapokat.
A várostól északkeletre fekszik a polgári repülőtér. Sportpilóták oktatására használják, területén egykor szabadtéri koncerteket rendeztek, ahol olyan együttesek léptek fel, mint a U2, vagy a Guns N’ Roses és persze a Pink Floyd, jelenleg itt van a Christophorus helikopteres mentőszolgálat támaszpontja.
És most vissza a koncertre. A fentebb említett rendőrök határozottsága feltétlenül indokolt volt, hiszen a koncert utáni sajtóhírek több mint százezer résztvevőről szóltak és ez legjobb esetben is 20 ezer körüli autót jelent, de ekkora tömeg zökkenőmentes irányítása és elhelyezése sem okozott túl nagy problémát a láthatóan jól szervezett és profi csapatnak. Igaz, az érkezés időben egy sokkal nyújtottabb folyamat volt, mint a koncert utáni „egyszerre” távozás illetve távozni akarás, merthogy az már nem volt annyira egyszerű.
A kezdés 20:00 órára volt meghirdetve, meglepő módon 20:15-kor el is kezdődött és egy húsz perces szünetet leszámítva majdnem éjfélig nyomták.
Hogy mit jelent egy ilyen kaliberű élő koncert részesének lenni, azt csak az tudja, akinek volt már része hasonlóban, vagyis akinek még nem volt szerencséje részt venni ilyenben, annak a videók sem tudják visszaadni az élő koncert hangulatát. (Mindenesetre érdemes fejhallgatót használni, a hang minősége még ennyi idő után is igen figyelemreméltó).