Belfast volt az egyetlen város, melyet teljesen átformált az ipari forradalom Írországban. Hajóépítő-, vászon-, kötélkészítő-, és dohányipara miatt népessége az első világháborúra 400 000-re növekedett. A politikai viszályok és a régi ipar hanyatlása sokat rontott a gazdasági életen, de a megújulási projektek, mint az Odyssey Complex a Queen's Quayen, új életet lehelnek a lerobbant negyedekbe.
Belfast ma is csinos város és a látogatók megdöbbennek a nagy füst barátságosságán.
A műholdas képen a Queen's Bridge lábánál álló szobrot jelöltük be, amiről fogalmunk sincs, hogy mit ábrázol, de az éjszaka fényében nagyon megkapó látványt nyújtott, ami magával ragadott minket.
A Great Victoria Street-en álló Nagy Operaházat a híres színházépítő, Frank Matcham tervei szerint épült késő viktoriánus stílusban, mely 1894-ben nyitotta meg a kapuit. Elegáns, aranytól, vörös plüsstől és finom gipszmintáktól díszes belső terét 1980-ban állították vissza.
A szomszédos Europa Hotel bombamerényletei néha elszriasztották a közönséget, (ennek ellenére mi itt száltunk meg:) de még mindig ez a színházi élet fellegvára. 1984-ben a belfasti születésű énekes, Van Morrison itt készített koncenrtjéről lemezfelvételt.
Belfast legnagyobb utcái és legtöbb buszjárata a Donegall Square-ről indul ki. A tér közepén a hatalmas, szögletes portlandi homokkőből épült városháza áll (1906). Minden sarkán szép torony van, közepén pedig egy 53 méter magas rézkupola csillog. Belső helyiségei közül a tölgyfaburkolatú tanácsterem a legpompásabb. Az épület körüli szobrok közt megtaláljuk a komor tekintetű Viktória királynőt, a keleti oldalon pedig Edward Harland-ot, a Harland & Wolf hajógyár alapítóját, ők építették a Titanic-ot. Az 1912-ben elsüllyedt hajó áldozatainak a közelben emlékművet állítottak.
A Queen's Square-en, Belfast egyik legismertebb emlékműve, az óratorony kicsit ferdén áll.
Mögötte a folyóra néző vámházat (Custom House) Charles Lanyon tervezte (1854).
#44.