Bordeaux délnyugat-franciaországi kikötőváros a Garonne folyó mentén, Gironde megyében, Aquitánia régióban. Egyetemi város, a régió politikai, gazdasági és egyházi központja. Elsősorban boráról és konyhaművészetéről híres. (a helyiek Bordelais-nak mondják).
A Bordeaux-tól északra, Bourg-sur-Gironde közelében lévő „Pair-Non-Pair” barlangban talált leletek szerint a környék már 25-30 000 évvel ezelőtt lakott volt a neandervölgyi ősemberek által. A várost a kelták (a Bituriges Vivisci törzs) alapították ie. 300 körül, ókori latin neve Burdigala vagy Burdigalia volt, mely valószínűleg aquitán eredetű és a várostól délre található Bourde folyó nevéből származik. A város jelentősége akkor kezdett növekedni, amikor a terület a Római Birodalom része lett (kb. ie. 60) és az ón és az ólom kereskedelme megindult Róma felé. Később a rómaiak Aquitania provincia székhelyévé tették, a Severan dinasztia alatt élte virágzását. 276-ban majd 409-ben a települést kirabolták a vandálok, 414-ben a vizigótok, 498-ban a frankok, ezzel egy sötét korszaka kezdődik a városnak. A VI. században ismét a megye és egyházmegye székhelye lesz a Frank Meroving királyságban. 732-ben Abd el Rahman al-Ghafiqi csapatai megtámadják és kifosztják a várost, mielőtt a Tours-i csatában ő maga is elesik. A Karolingok alatt számtalan grófot bíztak meg, hogy megvédje a Garonne torkolatát a vikingektől, de végül Gascogne hercegei birtokolták a várost a X. században. A XII. és XV. század között Bordeaux visszanyeri jelentőségét, elsősorban a borkereskedelemnek és a Szent André székesegyház megépítésének köszönhetően. Egyetemét 1441-ben alapították.
A százéves háborúban mint az angolok kezén lévő hídfőállás fontos szerepet játszott. A francia csapatok 1443-ban megostromolták, de véglegesen csak 1453-ban került francia kézre. Ezután épült a város feletti francia királyi uralom biztosítása érdekében a település mellé két erődítmény: a város északi részén a Château de la Trompette (Trombita vár), a nyugati oldalán pedig a Château du Hâ. A város kiváltságait XI. Lajos adta vissza, de az igazi fellendülés csak a XVI. században jött el, köszönhetően annak, hogy – a hagyományos borkereskedelem mellett – a város a Nyugat-Indiából áramló cukor és rabszolga kereskedelem disztribúciós központja lett, emellett a XVI.-XVII. században a francia humanizmus egyik központja is (a filozófus Michel de Montaigne-t a város polgármesterévé is választották). Ugyanakkor hatással voltak rá a dél-francia területeken dúló vallásháborúk, valamint gazdasági szempontból a borexport csökkenése. A XVIII. században a meginduló transzatlanti tengeri kereskedelem újabb fellendülést hozott Bordeaux-nak, mint kikötővárosnak. A francia forradalom alatt a város a girondisták fő fészke volt. Amikor ők a jakobinus puccs következtében befolyásukat elvesztették, Robespierre uralma alatt a terror idején mintegy 300 bordelais-t (bordeaux-i lakost) fejeztek le guillotine-nal. Napóleon alatt a kontinentális zárlat nagy csapást jelentett a tengeri kereskedelemből élő városra. A császárság idején a helység a royalista párt híve lett. 1871. február 12-én, mivel a porosz csapatok megszállták Párizst, Bordeaux-ban ült össze az újonnan választott francia Nemzetgyűlés. A XVIII. század volt Bordeaux aranykora, közel 5000 új épületet emeltek a városban. (Victor Hugo olyan szépnek találta a várost, hogy egyszer azt mondta: „Vedd Versailles-t, add hozzá Antwerpent és megkapod Bordeaux-t”). Haussmann báró ezt a nagyszabású újjáépítési modellt használta, amikor III.Napoleon felkérte, hogy a „középkori” Párizsból építsen egy modern fővárost Franciaország büszkeségére. Bordeaux a II. világháború idején is a francia kormány ideiglenes székhelye volt, amíg a német csapatok Párizst megszállva tartották. 1940-től 1943.-ig az Olasz Királyi Haditengerészet (Regia Marina Italiana) létrehozta a BETASOM B(ordeaux) Som(mergibile) tengeralattjáró bázist Bordeaux-nál. Az olasz tengeralattjárók erről a bázisról indulva vettek részt az Atlanti-csatában, és ez a bázis volt a főhadiszállása a német 12. Tengeralattjáró Flottának is, mivel 1940 és 1944 között a németek Bordeaux-t is megszállták. Ennek ellenére a város lényegében rombolás nélkül vészelte át a háborút, miközben a francia ellenállás egyik fészke volt.
Bordeaux két nagyszerű dolgot is adott a világnak. Az egyiket nyilván mindenki azonnal rávágja: a bor! Azt viszont talán kevesen tudják, hogy a másik egy kiegyensúlyozott, békés, engedelmes és barátságos állat, a bordeaux-i dog. (Azért ezt egy kicsit pontosítani kell: ősi fajta, de eredete nem egyértelmű. Valószínűleg Tibet fennsíkjairól származik, ahonnan a népvándorlások során jutott Európába, így Franciaországba és a jelenlegi nemzetközi kutyás társadalom szerint a fajtagazda ország: Franciaország). Feladatuk az emberek és állataik védelme volt, de vadászatra is – főleg vaddisznóra és medvére – használták, azonban a fajta a fennmaradását a Dél-Franciaországban közkedvelt állatviadaloknak köszönheti. Izmos teste erőtől duzzad, megvédi családja tagjait a rossz szándékú emberektől, s magától értetődő feladatának tekinti a lakás és a kert őrzését. A gyermekekkel általában kedves, türelmes és védelmező.