Budaörs, Kőhegyi kápolna

A Kőhegyi kápolna más néven Mária-kápolna a Budaörs központjában lévő Kőhegyen áll. A kápolnát Wendler Ferenc (1815-1897) építette, akinek álmában több alkalommal megjelent Szűz Mária és a Kőhegyen ásó budaörsinek kijelentette: „Én vagyok a Szeplőtelenül Fogantatott.”

1853-ban Wendler Ferenc egy bányaszerencsétlenség során életben maradt, majd másfél évvel később megjelölte azt a kőhegyi vadrózsabokrot, amelynek szirmain álmában a Szűzanya arcát látta. 1855. tavaszán rokonokkal és ismerősökkel együtt munkához látott, utat készített a Kőhegyre, majd Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érsek engedélyezésével megkezdte a kápolna építését, amelynek alapkövét 1855. május 5-én Brunner János plébános rakta le. A hagyomány szerint IX. Pius pápa Szűz Mária-szobrot küldött a kápolna avatására. A Kőhegyi kápolnát 1855. október 15-én szentelték fel a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére.

Dr. Riedl Ferenc szerint ez a kápolna viselte először ezt a nevet a világon, hiszen alig egy évvel korábban, 1854. decemberében, Rómában IX. Pius hirdette ki a Szeplőtelen Fogantatás hitéletét.

Zarándokhely a Kőhegyen

Feleségének halála után Wendler Ferenc elhatározta, hogy a kápolnáról az élete hátralevő részében megfelelően kíván gondoskodni, és a kápolna melletti sziklába egy barlangot vájt, hogy ott a kápolna közelségében élhessen.

1872-ben kezdte el kiásni kereszt alakban a barlangot, amelybe 1878-ban be is költözött.

Wendler Ferenc és Mária kápolnája az egész környéken híres volt, sokan érkeztek ide akik csodájára akartak járni az egyszerű embernek és kápolnájának. A kápolna búcsúja az egész környék ünnepévé vált, amelyre rengeteg zarándok érkezett.

Wendler Ferenc élete utolsó éveiben nagyon sokat betegeskedett. 1893-ban fia, András egy házat építtetett az apja sziklába vájt barlangja mellé, és oda is költözött, hogy ápolhassa a már szinte teljesen vak édesapját és gondozhassa a kápolnát. Wendler Ferenc 1897. február 21-én hunyt el, sírja a kápolna mögött található.

Elhunyta után fia, Wendler András, majd 1920-tól unokája, Groß Mátyás vette át a kápolna gondozását, amely a Buda-környéki németség egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált. 1931-ben a Wendler család a Budaörsi Katolikus Egyháznak adta át a kápolna gondozását, ekkor Groß Mátyás, Wendler Ferenc dédunokája a hegyen élt és a plébános megbízásából gondozta a kápolnát és a barlanglakást.

A Kőhegyi kápolna pusztulása, majd újraéledése

1944 és 1945 között a kápolnát több belövés is érte, amit a család még kijavított. Az 1946-ban kezdődött kitelepítést követően a kápolna köveit elhordták, a Mária szobrot a Wendler család rokona, Kruck József a Komárom-Esztergom megyei Mocsára menekítette. A kápolna újjáépítésének gondolata 1996-ban merült fel. 1997-ben a Mária szobor visszakerült Budaörsre.

A Budaörsi Német Kisebbségi Önkormányzat és a testvérvárosi, bretzfeldi Heimatverein Wundersch által meghirdetett adományozási felhívás eredményeként több mint 22 millió forint gyűlt össze, jórészt magánszemélyek adakozásából. A kápolna alapkövét 2003. május 5-én rakták le, majd több száz budaörsi lakos részvételével hihetetlen rövid időn belül fel is épült a Kőhegyi kápolna.

2003. október 15-én Spanyi Antal székesfehérvári megyés püspök az újjáépült kápolnát felszentelte, majd 2004. szeptemberében a kápolna harangjai és korábban az épület mellett álló Szentháromság-szobor szentelésére is sor került. A szobor Rákos Péter szobrászművész alkotása.

A kápolnához biztonságos lépcsősor visz fel. 2006-ban készült el a kápolnához vezető lépcsősor. 2008. szeptember 14-én dr. Takács Nándor nyugalmazott székesfehérvári megyés püspök áldotta meg a kápolna bal oldalán álló, Seregi József budaörsi szobrászművész által újjáalkotott Kőkorpuszt, amely szintén a kitelepítést követően semmisült meg.