Castellón de la Plana

Üdvözlet Castello-ból! Már kezdtük megkedvelni a szakállunkat, amikor éheztünk találtunk benne még egy kis maradékot, alváskor felszívta az elcsurranó nyálunkat, rágcsálhattuk amikor idegesek voltunk stb, de mivel a kutyák megugattak minket, az emberek nem köszöntek vissza, sőt kitértek vagy két métert elölünk és a rendőrök is sandán néztek ránk, úgy döntöttünk hogy levágjuk, és le is vágtuk. Remélem az öcsémről készült fényképsorozat vidám perceket ad kedves nézőinknek.

Tegnap jó kis szenvedésben volt részünk, vagy tíz kilométert gyalogoltunk egy kavicsos tengerparton, durva kavicsokon, a talpunk és a bokánk ha ordítani tudna, akkor csak fülvédővel mentünk volna. Ezután hegyet másztunk, durva hegyeken, majd a sötétben állítottuk a sátrat, durva terepen. Reggel 10 óra körül úgy ébredtünk mint akiket elvertek. Így utólag már mosolygunk rajta, pedig tegnap nem röhögtünk, ami meg kellemetlen az ilyen vadtúrában, hogy a kilométerek nem fogynak. Azért nem mindig ilyen a terep, ma egészen kellemes tengerparti sétányokon lépdelhettünk, vagyis hála a tegnapi napnak, totyogtunk.