Végre tudok új anyaggal jelentkezni, egy jó pár napot tudtunk eltölteni a lengyel Tátrában. Egyik kedvenc helyem, nem is tudom, hogy miért nem jöttünk az utóbbi időben erre. Azt már most leszögezhetem, hogy még a cseheknél is jobb ár/érték aránnyal találkoztam itt, erről majd részletesebben a további beszámolóimban. Most utunk első állomásáról számolok be, Zakopáne felé haladva. Régebben egy nagy kerülőt kellet tenni, mert a Chochołów melletti határállomáson csak csehszlovák-lengyel viszonylatban lehetett átkelni, ez természetesen nem volt rajta a mi térképünkön, így visszafordítottak a határról (pedig csak kb 300 m-t kellett volna megtenni a zakopánei útig! Így kerülhettem egy jó 50 km-t. Szerencsére ez már megszűnt, ennyi előny azért van Schengennek.
Amint átérünk a határon, teljesen megváltozik az építészeti stílus, tipikusan lengyel lesz. Ez a falu arról nevezetes, hogy itt maradtak meg a gorál faházak a legnagyobb számban és a legjobb állapotban (a gorálokat legjobban hegyi pásztoroknak lehetne fordítani, de egyben egy kultúrát is jelent). Végigjárva a falut, tényleg szebbnél szebb faházakban lehet gyönyörködni. Kb 1 órát mászkáltunk a faluban, majd elindultunk Zakopáne felé.