Chvalovice, Excalibur City Bevásárlóközpont

Mikor harmadnap a sógornőm avval állt elő, hogy vásárolgatni szeretne a Kleinhaugsdorf/Niederösterreich határmenti Excalibur city-ben, már ültem is be az autóba, mert ott még nem jártam. Hármasban indultunk a csehekhez: mi ketten és a férjem. Hamar megtaláltuk a bevásárló központot, ami inkább egy élményparkhoz hasonlít az étteremként szolgáló átépített repülőgéppel, óriási glóbusszal, gyermek vidámparkkal.

Nézegettünk, vásárolgattunk... én leginkább a nemrég vásárolt türkiz bikinimhez kerestem ékszert... valami olcsóbbat, ami színben passzol és fürödhetek is vele. Hamarosan találtam is, volt választék bőven. A Calvin Klein Outlet-butikban vettem egy fehér zippzáros felsőt, bár feketébe jobban tetszett volna, de így leárazva is 42 Euróba került és sajnos nem lehetett alkudni. Amúgy lehet cseh Koronában is fizetni, viszont az Eurónak jobban örülnek.

Később felfedeztük az ázsia bazárt, de már kezdtek éppen összepakolni az árusok. Gyorsan körbefutottam a csarnokot, hátha megtalálom azt a szuper kötött pulcsit, amit innen vitt az egyik csaj... de mindenki csak a fejét ingatta és meg se értették milyen anyagú cuccot keresek. Ráadásul meg se tudtam mutatni, mert kötöttáru egyáltalán nem volt sehol.

Mindenesetre bepillantást nyerhettem a Chinatown hétköznapi életébe, mert gondolom zárás után itt zajlik az élet és talán helyben is alszanak az árusok. Előkerült a kártya, nekiálltak pingpongozni, tévézni, enni... kisbabák sírtak a babakocsikban, férfiak szunyókáltak a székeken.

Miután elhagytuk a kínai negyedet körülnéztünk a sárkányos várban. Ott egy Duty-Free Shop található, például itt láttam most életemben először 3000 Eurós konyakot, aminek már az üvege is nagyon exkluzív. Megvacsoráztunk ugyanott a várétteremben, ahol korhű ruhákban szolgáltak fel. Hal sajna nem volt, ezért mákos barátfülét kértem, amiről úgy kellett leönteni az olvadt vajat, mert úszott benne a barát zsíros füle. A férjem lecsós szelete se volt jó, gyomorgörcsöt okozott neki, így pár kisüveg snapsz után már nem is ült volán mögé, ezért a sógornőmnek kellett átvennie a kormányt.

Még jó, mert alig kanyarodtunk ki a parkolóból, már le is állítottak bennünket a cseh rendőrök. Elkérték az útleveleket, amiket zseblámpánál átnézett az egyik. Mikor visszaadta őket és jó utat kívánt, akkor látta a párom, hogy az én útlevelem helyett a fiamét adta oda véletlenül... Ezek szerint nagyon hasonlíthatunk egymásra, legalábbis a rendőr szerint... igaz, addigra már elég sötét is volt(am)!