Ezen a napon hajókázás volt programon, tehát megcéloztuk a pár méterre folyó Nílust. Tágra nyílt szemmel bámultuk a tükörablakos luxuscirkálót és éppen a feljáratot kerestük mikor beszólt az idegenvezetőnk, hogy - „Ugye milyen szép hajó???... a mienk éppen előtte parkol. ...- valóban az árnyékában észre se vettük először a kis nyitott motoros lélekvesztőt! A bolha és elefánt meséje jutott eszembe róla... nekünk most a „bolha jutott. Igaz csak éppen átszeltük a Nílust vele, erre a rövid útra nem is lett volna érdemes beindítani azt a nagy dög hajót.
Busszal mentünk tovább és megálltunk a Memnón- kolosszusoknál, III. Amenhotep egykori halotti templománál. Hiába volt övé a legszebb és leghatalmasabb halotti templom, sajnos a Nílus árterére épült, ami károkat okozott. Végül az i.e. 27-ben történt földrengés teljesen lerombolta... az egyik szobor felső részét is ledöntötte, és ettől kezdve, amikor a nap feljött, a felmelegedő kő zenei hangot hallatott. Ahogy Septimus Severus helyreállíttatta a ledőlt szobrot, Memnón muzsikája örökre elhallgatott. A mögötte lévő megmaradt romokat a helyiek hordták szét az építkezéseikhez. Azért érdekes látvány így is. Mindkét szobor 1000 tonna súlyú, 16 és fél méter magasak, plusz a 2 méteres talapzat.
Fotózás közben odaugrott és átölelte a párom egy arab bácsi, aztán felajánlotta, hogy lefényképez bennünket. Két Eurót nyomtam a kezébe a két kattintásért, aztán erőszakoskodni kezdett, hogy adjak még mert 11 gyereke van... erre odaadtam neki az utolsó 10 Centem. Ezek azt hiszik, hogy a turista pénzautomata.