Ez a kilátó korábban a Tatabányai Szénbányák
XII/a aknájának, a régi Vadorzó felvonója volt.
Jelenlegi helyére 1980. szeptember 6-án, a 30. Bányásznapon került, a bányaüzemben 1978. február 16-án történt sújtólégrobbanás áldozatainak emlékére.
Az emléktáblát ne keressük, csak a kőtábla maradt meg, amire felerősítették…
Ha napos, páramentes, szép idő van, akkor mindenképpen érdemes fellépcsőzni a kilátó tetejére, ahonnan nagyon messze elláthatunk.
Ha követjük a százas úton haladó kocsik vonalát, láthatjuk a tatai Öreg-tavat, az Esterházy kastélyt, a kéttornyú templomot.
Alkalomadtán találkozhatunk alpinistákkal is, akik szívesen ereszkednek le kötéllel a kilátó tetejéről.
(A városismereti vetélkedő egyik pályamunkája.)
Boszik csapata.
A kilátó egyébként:
Ranzinger Vince kilátó néven is ismert.
Az emlékművén a következő felirat olvasható:
Ranzinger Vince (1856-1933) bányamérnök.
A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat
tatabányai vezérigazgatója.
Nevéhez számos műszaki megoldás,
így az iszapolásos fejtési technológia bevezetése fűződik,
amelyek megalapozták a tatabányai szénbányászat fejlődését.
#213.