Dachau, SzG3

Sziasztok, Gábor vagyok!

München mellett található Dachau (észak nyugatra). Miután meglátogattam az ide nem messze található Oberschleißheim-i palota komplexumot, az egyik ismerősöm jó véleménye alapján elugrottam Dachauba is. Itt nem a koncentrációs tábort néztem meg, hanem a belvárost, ott is a Kastély-hegyet, ill. az alatta elterülő folyókkal szabdalt városrészt.

Először nézzük a Kastélyhegyet. Tulajdonképpen egy kissé hasonlít a budai Várhoz, az egyik részén található Dachau legrégebbi része és a várhegy másik részén pedig a kastély, úgy mint a budai Vár, csak mindez egy kicsit kicsiben. Célszerű az autót a hegy alatt lerakni, mivel bár fel lehet menni autóval, elég nehéz parkolót találni ott. Maga a lakórész nem büszkélkedhet kiemelkedő épülettel, inkább az össz benyomás kellemes, de az nagyon. Az egészen látszik a jól karbantartottság (meg a sok pénz). Ha kisétáltuk magunkat az óvárosban, akkor irány a kastély. Eredetileg egy zárt négyszögű kastély volt, ebből a napóleoni háborúkban három szárny elpusztult és csak a báltermi szárny maradt meg. Csak 1977-re építették újjá. Egyébként a Wittelsbach család nyári rezidenciája volt. A kastély szép, bár most csak rendezvényközpontként használják. A kastély előtt egy francia stílusú park található, egy kicsit a potsdami Sanssouci függőkertjeinek mintájára. A kastélykertből pompás kilátás nyílik a városra.

A Kastély hegy

Ha lementünk a hegyről a város azon részére, ahol az Amper folyó szeli ketté a várost, láthatjuk azokat a vízkormányzási módokat, amiket már számtalan alkalommal dicsértem a németeknél. Bár a folyó ezen a szakaszon nincs felduzzasztva, a folyót szorosan követő volt ipari csatornák (Mühlkanal, Kolzgartenkanal, stb) már azon a szinten mozognak, amit már korábban is jeleztem, gyakorlatilag az ember lábai előtt folynak. A partjain házak kis teraszokkal, a csatornákban vadkacsák, igazán idilli látvány. Az itt látott dolgok után nem vagyok benne biztos, hogy amit mi művelünk a vizeinkkel az lenne a helyes megoldás (minden csatornázunk, kikövezünk, alig van természetes vízfolyás, ha lakott helyen megy keresztül, akkor végkép csak mesterséges mederben képzeljük el a vizeinket. A németek még a nagyobb városokban is meghagyják a természetes partokat, kivéve ott, ahol muszáj, ilyen lehet egy hídfő, ahol nem lehet megengedni, hogy a víz elmossa a partokat). Talán érdemes lenne elgondolkozni, hogy helyes utat követünk-e.

Megjegyzés: pont ezek miatt készítettem egy blogot, a mely a német parkokról, kertekről, szökőkutakról, folyókról patakokról, stb. szól, hátha valakit ez érdekel, így annak a címét tettem fel a Webcímre!