Dakar

Üdvözlet Dakar-ból!

Nos, a Ferenc tud ilyen is lenni. Ami a kirohanásomat illeti. Első látásra úgy tűnhet, hogy az efféle modortalanság nem a békesség alapját építi. Első látásra. Felszínes látásra. Mert ugye mit látunk mi itt öcsémmel a nagyvilágban? Selyembe öltöztetett kutyaszart. Vigyorgó, kedves arcok. Beképzeltek, pökhendiek, acsarkodók, de főleg egoisták. A lakosság többsége beszari senkiházi. Ha most valaki azt mondja, hogy íme-íme, nézzétek, már megint kezdi! Hazudik a barom, mert hát én egy csomó kedves, segítőkész, és önfeláldozó embert látok. Igazad van. De, csak és kizárólag a periféria világában. Amit én látok, az egy minden lényegtől megfosztott karnevál. Maszkenbal. Őrület van barátom, majdnemhogy totális őrület és az életnek nincs semmi lényege. Értelmetlen és lényegtelen. Amit itt látunk Afrikában, arról egyelőre írni sem merünk. Azonnal bitófára kerülnék. Ahogy mondtam, a többségnek elkenés kell, valami ami altat. Kabitas. Barbie és Ken. Tudom, kevesen vannak akik a ronda posztomról le tudjak fejtegetni a piszkos nehéz rétegeket és a mélyén felfedezik azt ami benne annyira szép (pl. mr. vagy mrs. B. nem tartozik közéjük). Mindegy, meghagyom, és az is lehet hogy a nehézségeket vállalva folytatjuk az utat. Én tudom hogy seggeket kellene fényesre nyaljunk és azt is tudom hogy a mai látszatvilágban úgy kellene fellépnünk, hogy az messze-messze gusztustalanabb és aljasabb az én huszonvalahány kommentes ótvar postomnal. Legyünk szépek, műveltek, illemtudók. Tudunk mi azok lenni, de jelenleg annak semmi ébresztő ereje nincs. Enyeleghetek én, abból nem lesz kommentvihar. Szerintem a post maradjon. Maradjon már csak azért is, mert kiszűri a gerinctelen, sértődőzös nézőket. De hogy a kontraszt élesebb legyen: Elnézést mindenkitől !!! Ilyen a Ferenc ha mérges. Csókolom.