Delft (Nederland, Delft)

Delft város Hollandiában, Dél-Holland (Zuid-Holland) tartományban Rotterdam és Hága között, a Schie folyó partján, csatornákkal szabdalt tipikus holland település, az egykori erőd városi levele 1246-ból származik.

Delft az egyik vezető városa volt a korabeli Németalföldnek. Amikor Vilmost 1584-ben Balthazar Gerards meggyilkolta a Prisenhof udvarán, a család temetkezési helye a spanyolok uralma alatt lévő Bredában volt, így Vilmost itt, az úgynevezett Újtemplomban temették el, elindítva ezzel azt a hagyományt, hogy az Orániai-ház többi tagját is ide temessék. (A város Orániai-házzal való kapcsolata akkor kezdődött, amikor Orániai Vilmos (a Hallgatag Herceg) 1572-ben ide helyezte székhelyét, ő volt a vezére a spanyolok ellen vívott háborúnak a Nyolcvanéves háborúban).

De Staadhuis (A Városháza)

Leidenhez hasonlóan Delft történetének is szomorú epizódja volt egy lőportár-robbanás. Mintegy 30 tonna puskaport tároltak egy raktárban a Doelenkwartier kerületben, amikor 1654. október 12-én a raktár őrzésével megbízott Cornelis Soetens egyik ellenőrző körútja során egy hatalmas robbanás következett be. Szerencsére a lakosság többsége éppen távol volt a várostól, a hágai vásáron és schiedami piacon voltak, de még így is több mint száz ember halt meg és ezrek sebesültek meg. Carel Fabritius festő is azok között volt, akik megsérültek a robbanásban, ő a sebesüléseibe halt bele. A robbanás után Egbert van der Poel számos képet festett a városról, de más híres festők is éltek és alkottak Delftben, mint Jan Vermeer van Delft (aki Delftben született, szinte egész életét a városban élte le és Delft korabeli városképét több képén is megörökítette), Pieter de Hooch, Nicolaes Maes, Gerard Houckgeest és Hendrick Corneliszoon van Vliet. Ők mind az úgynevezett delfti iskolának voltak a tagjai.

Delft híres továbbá a kék kerámiájáról, amely a XVII. században fejlődött ki, mikor kínai porcelánt hoztak be az országba. Mivel Kínában abban az időben épp háborúk folytak és nem tudtak szép porcelánokat importálni a leleményes holland emberek ezért gyorsan lemásolták a távol keletről érkező porcelánokat. Fehér agyagból különleges eljárással és égetéssel készültek és készülnek ma is a kék porcelánok, a gyártása a mai napig nem sokat változott.