Egyiptom egyik leghíresebb épülete a Hórusz-templom, melynek 79 m széles és 38 m magas pülonkapuja Amon karnaki templomának pülonja után a második legnagyobb ilyen építmény. A templom 137 m hosszú, udvarból, két oszlopcsarnokból, előcsarnokból, pronaoszból, szentélyből és raktárkamrákból áll. A templomot a XIX.század második felében kezdték kiásni. Francia régészek tárták föl. Többszöri restaurálás után ma az egyiptomi templomépítészet egyik legjellemzőbb példája, bár, mivel a Ptolemaioszok idején épült, egy évezreddel elmaradt a nagy korszak alkotásaitól, az Újbirodalom monumentalitásban is arányos, díszítésben kifinomult templomaitól. Építése i.e. 237-ben kezdődött, teljes befejezésére 180 évvel később, i.u. 57-ben került sor. De ezalatt a hosszú idő alatt az eredeti tervet valósították meg, nincsenek toldalékai, étépítései, s egészében megfelel az Újbirodalom klasszikus építészeti stílusának. Helyén már III. Thotmesz korában templom állt. Az Hórusz-templom építését a harmadik Ptolemaiosz fáraó, I. Eurgetész kezdte el, s a tizenkettedik, Neosz Dionüzosz fejezte be. Az egész templomot fal veszi körül. A Nílus szintjét ellenőrző nilométerhez vezető lépcső, azt bizonyítja, hogy valamikor a templom a Nílushoz vezető csatorna partján állt. A folyosó és az épület külső falain levő feliratok tanúsága szerint a papok naponta háromszor léptek be a szentélybe, reggel felkeltették, felöltöztették az istent, ételt hoztak neki, himnuszokat énekeltek, este visszahelyezték az istenszobrot a szentélyben álló, 4 m magas naoszba, ami még I. Nektanebo idején készült, tehát a korábbi templomból vették át.