Eltűnt Árpád-kori falu 42 - Fenék falu avagy Valcum Castrum

Balatoni átkelést biztosító római erődítmény, hajdani Festetich-birtok, lovarda (itt volt a híres fenéki Festetich ménes), itt született Szendrey Júlia.

A területnek komoly történelme van.

Erődkapu

A középkori Fenék falu a Sármellékre vezető út mellett terült el. Királyi birtok volt. Fenék története az időszámítás elejétől keltezhető. A területen tovább élhetett egy római közösség, és tovább élt itt egy keresztény hitű csoport, melynek tagjai megőrizték római kultúrájukat és kapcsolatrendszerüket. A keresztény közösséget Keszthelyi kultúraként tartják számon, amelyről egy kora keresztény bazilika is tanúskodik. Az évszázadok során fél tucatnyi különböző népcsoport fordult meg itt.

Időszámításunk előtt Tiberius császár Dunántúli hódítása után a rómaiak megszervezték Pannonia provinciát. A Pannoniát átlósan átszelő kereskedelmi és hadiút, amely Aquincumot kötötte össze Aquileiával, Fenékpusztánál keresztezte a Balatont, és itt haladt el egy másik út is, amely Sopianaet kötötte össze Augusta Treverorummal. A kelta őslakosság mellett római polgárjoggal rendelkezők, elsősorban kereskedők is éltek itt. 160-tól a Duna túlpartján élő barbár törzsek betörései komoly pusztításokat végeztek a területen. A IV. században felépült a 15 hektáros római erőd, Valcum Castrum, 44 toronnyal. Az erődben raktárépületek, fürdők, reprezentatív és adminisztrációs épületek álltak, falain kívül, délre pedig egy nagy kiterjedésű temető volt, ahova a IV. századtól egészen a IX. századig temetkeztek. Az erődben egy cohors állomásozott, és feladata az Itáliába vezető fontos út védelme volt, valamint raktárbázisként is szolgálhatott a limes erődjeinek ellátására. 374-ben a betörő barbár népek komoly pusztítás nyomát hagyták az erődön, és a népesség megritkult, de nem vált lakatlanná. Az erőd helyreállítása után továbbra is védelmi feladatokat látott el, még a római katonaság V. századi kivonulása után is. 433-tól a terület hun fennhatóság alá került. 455-ben Avitus császár rövid időre visszaállította a római uralmat, de 456-ban a keleti gótok elfoglalták a Dél-Dunántúlt, ostrommal bevették és felgyújtották Valcumot. A lakosság nagy része elpusztult. A Gótok a megmaradt környékbeliekkel rendbe hozatták az építményt, és ettől kezdve a királyuk, Theudemir székhelye lett. Valószínűleg itt született ezekben az években egyik fia és utódja, Nagy Theodorik is, akinek uralkodási ideje alatt továbbra is a keleti gótok itáliai királyságának befolyása alatt állhatott a környék. 526-ban bekövetkezett halála után a longobárdok uralma alá került a vidék. Az erődöt nem szállták meg, de az átkelőt ellenőrzésük alá vonták. Később az avarok germánokat és bizánciakat telepítettek ide, de 630 táján elhagyták a várost. A nyolcszázas években ismét beköltöztek a falak közé, és használatba vették a Karoling birodalom részeként. A települést a 10. század elején a honfoglaló magyarok pusztították el.

Ókeresztény bazilika

A még álló, de romos Valcum erődje mellett már a korai időkben kezdett kialakulni a későbbi Fenék falu. A 12-13. századi falu feltárásakor előkerült olyan lefelé fordított csigavonalas edény, amely alatt egy ép nyílhegy, és három, ismeretlen rendeltetésű vastárgy hevert. A határok területére az ilyen fegyvereket, hegyes szerszámokat a gonosz lények távoltartása miatt helyezték. Fenéken, egy Árpád-kori ház bejáratánál egy kutya csontváza feküdt a padló alá temetve. A néphit szerint a padlásra, ajtó fölé, küszöb alá, jászolba vagy vetés közepére temetett kutya vagy ló koponyája távol tartja a gonoszt és a természeti csapásokat.

A falu első említése egy határjárásban szerepel. A somogyvári Szent Egyed monostor konventje 1347. május 31-én határjáró levelében jelenti I. Lajos királynak, hogy a Bottyán nevű Somogy vármegyei birtokot északról a Fenék nevű Zala vármegyei királyi birtok határolja.

1415-ben Vátkai Miklóst és fiait iktatták be csere címén a falu birtokába. A XV. századi Fenékiek az ő utódaik lehettek. 1491-ben a család kihalt, és a falut a Gersei Pethők kapták meg. A Gersei Pethők vagyonukat a birtokaik zálogosításával tartották fent. 1513-ban Gersei Pethő Tamás a birtokrészét Fenéki birtokaival együtt zálogba adta a 10 éves Enyingi Török Bálintnak, amiért 700 forintnyi összeget kapott kölcsön, amit Keresztúri Miklós keresztúri házában Enyingi Török Bálint nándorfehérvári bánnak a felesége, Krisztina jelenlétében visszafizetett. 1518 nyarán a somogyvári konvent előtt magára vállalta testvére Ferenc és fiai, Gergely, Benedek, Tamás, és valamennyi rokonának terhét, és az őket szorongató szükségtől kényszerítve, a Somogy megyei egész birtokrészüket minden egyéb tartozékukkal egyetemben Fajszi Jánosnak, feleségének és utódaiknak, a tőlük teljes összegében felvett 400 forintért zálogba adta. Ameddig ezt az összeget vissza nem fizetik, Pethő Tamás vagy utódai tartoznak a zálogbirtokosokat birtokukban minden igénylővel, ügyvéddel és felperessel szemben megvédeni. Ha ezt elmulasztanák, Fajszi János és utódai, Pethő Tamás és fiai Zala megyei Keszthely mezővárosi, Falud és Fenék falubeli egész birtokrészük birtokába jutnak. 1530-ban a kapornaki konvent bizonyságlevele szerint Gersei Pethő Tamás és gyermekei 500 forintért Csabi István és felesége, valamint Devecseri Choron András részére elzálogosították teljes birtokrészeiket Fenéken is. 1535. június 14-én kelt a zalavári konvent oklevele, melyben Gersei Pethő Balázsnak megtiltotta Fenék és egyéb birtokainak, birtokrészeinek elidegenítését és elzálogosítását.

1545-ben a zalavári konvent bizonyságlevele szerint Gersei Pethő Péter, Fenék és más birtokokon jobbágyok bántalmazása és más erőszakos cselekmények elkövetése miatt perbe idéztette Pethő Mihályt.

1545-ben a vasvári káptalan előtt Gersei Pethő Péter Fenék és más birtokokrészeit a tartozékaikkal együtt elzálogosította 4000 magyar forintért Devecseri Choron Andrásnak, feleségének Margitnak, valamint fiuknak, Jánosnak. Mire ennek az ügyletnek a visszaváltása megtörtént, megérkezett a török. Az első pusztítást 1548-ban vitték végbe a környéken. Ezt bizonyítja, hogy ez év tavaszán Keszthelyről és Faludról készített adóösszeírást az adószedők helyesbítették, és magyarázatára ott találjuk a „combusta” feljegyzést, azaz felégetve. I. Ferdinánd szeptemberi oklevele bizonyítja, hogy a törökök gyújtották fel Keszthelyt, Faludot és valószínűleg Fenéket is. Ebben az uralkodó felszólította a kapornaki konventet, hogy a levéltárában őrzött oklevelekről készítsen másolatot egy szentpéterúri nemes számára, akinek oklevelei a török által felgyújtott keszthelyi házának leégésekor vesztek oda. 1550 nyarán egy szpáhi lovascsapat Zalavár és Keszthely között áttörve a végvárak vonalán Bér, Sümeg és Tátika körül pusztított. A falvak felégetése után a lakók megkezdték a házaik újjáépítését, és a támadások miatt behódoltak a töröknek. 1550-től kezdődően ott találjuk a környékbeli települések neve mellett, hogy „subiecta”, azaz behódolt. A behódolás szerint török földesura is lett a falunak, és adót fizettek a töröknek. A behódolt falvaknak így többféle adót kellett fizetniük, ami szerint az egyik a császár adója, amely tizednek, a másik pedig a földesúrnak járó adó, amely kilencednek felelt meg. A törökök a termés és a vagyon tized része mellett még különféle harácsnak nevezett adót is szedtek az uralmuk alá tartozóktól. Ezeken a területeken a magyar és a török adószedők, valamint a földesurak is behajtották a járandóságot.

A nemesi családoknak érvágást jelentett a leánynegyedek kiadása, mivel leányait, függetlenül attól, hogy hányan voltak testvérek, apjuk vagyonának negyedrésze illette meg. Ezt a korábbi évszázadok során szinte minden esetben pénzben fizették ki, mivel birtokot nem örökölhettek leányok, csak akkor, ha nem nemeshez mentek férjhez, azért, hogy a születendő gyermekek nemeshez méltó körülmények között élhessenek. A XVI. század során gyakrabban került sor arra, hogy a leánynegyedet földbirtokban adták ki. A Gersei Pethő család esetében a leánynegyed hatalmas birtok kiadását jelentette, ezért a fiúörökösök nem mindig tettek eleget a törvényi kötelezettségnek apjuk halála után. 1550-ben a kapornaki konvent előtt Pethő Krisztina, Gersei Pethő Tamás leánya, Szekcsői Herczeg Miklós majd Dombó János özvegye, akkor Henyei Bernát felesége perbe idéztette testvérét, Pethő Benedeket. Kérte a leánynegyedét a Fenéki birtokból is, amelyek Gersei Pethő Benedeknél voltak. Mindketten annak a Pethő Tamásnak a gyermekei voltak, aki előszeretettel adta zálogba a birtokait. A testvérek között folyt perben a kapornaki konvent Kemend várában idézte Pethő Benedeket. A zálogosítások nem értek véget, mert 1567-ben a vasvári káptalan előtt Gersei Pethő Mihály a Fenék béli és más birtokrészeit, amelyek Pethő Gáspár özvegye kezében voltak, 473 magyar forintért elzálogosította Magyar Bálintnak és feleségének, Lengyel Brigittának.

1569. július 21-én Gersei Pethő Gáspár fiai, Mihály és Kristóf egymás között felosztották apai örökségüket. 1571-ben ismét osztozkodtak, ekkor már Fenék faluban is. Ebben az esetben maguk között osztozkodtak, amiről feljegyzést készítettek. 1574-től a környék falvai felszabadultak a hódoltságból. 1578-ban a vasvári káptalan előtt Gersei Pethő Ferenc 100 forintért zálogosította el Pethő Andrásnak, feleségének és leányuknak a birtokrészeit Keszthely, Fenék és Falud birtokokban. Petőék 1585-ben újra tárgyaltak az osztozkodásról. Valamelyik fél elégedetlen lehetett, mert István fia Miklós elé került a birtokfelosztás kérdése. A királyi helytartó elrendelte, hogy hivatalos személyek osszák fel a testvérek között a Zala és Vas megyében fekvő birtokokat. A Pethő család anyagi helyzete a váraik fenntartása és a birtokaikon lévő tisztviselők fizetése miatt nem rendeződött. 1586-ban Gersei Pethő Tamás a teljes birtokrészeit Fenékkel együtt 400 magyar forintért zálogosította el Gersei Pethő Kristófnak. 1589-ben Pethő Ferenc a gyermekei, György, Menyhért, Anna nevében is elzálogosította a részeit a keszthelyi kolostorban és városban, valamint Falud és Fenék birtokban 200 forintért Pethő Kristófnak. Ugyanebben az évben vita volt a család másik ágának tagjai között a birtokaik ügyében. A vasvári káptalan előtt Gersei Pethő György tiltakozott Hosszútóti János felesége, Pethő Ambrus leánya, Éva ellen. Pethő Ambrus származás szerinti, örökölt birtokaiból a leánynegyed fejében járó pénz felvételét kérték. A birtokok aprózódásának megakadályozása érdekében Pethő György igyekezett pénzben kifizetni a leánynegyedet, amihez Pethő Éva nem akart hozzájárulni. 1609-ben a vasvári káptalan előtt Gersei Pethő Ferenc és Kristóf közreműködésével a korábban elhunyt Bakács Sándor özvegye Katalin asszony 150 forintért zálogosított el részeket Pethő Györgynek, Keszthely, Falud és Fenék birtokokon.

1642. augusztus 20-án kelt a faludi lakosok kezességlevele Gersei Pethő György özvegye, Ostfy Orsolya részére, amelyben szerepel Falud teljes lakosságának névsora. A levél a török pusztítások mellett magyarázatot ad arra is, miért néptelenedtek el a falvak ebben az időben. A jobbágyok a terhek elől menekülve a várak katonaságainak sorába álltak, vagy urasági hajdú szerepet vállaltak, így remélve könnyebb életet maguknak. 1643-ban Szalvnyicai Sándor Imre és felesége Nádasdi Darabos Krisztina zálogosítottak el Keszthely várbeli birtokokat és tartozékokat, köztük Fenék birtokot. A leányági örökösödés folytán Nádasdi Darabos kezére került több Gersei Pethő birtok, amelyeket 4000 forintért adtak zálogba Sárkány Miklós özvegyének, Nádasdi Darabos Krisztinának.

Kapu

A 17. század végén keletkezett birtokösszeírási okmányokban malmokról is szó esett, amelyek földesúri tulajdonban voltak és nem a vár tartozékai. Három malomról van szó: a Dobogói, Diási és az ún. „Pethő alsó malomról. A diási malomról létezett egy 1551-ben keltezett írás is. A Pethő alsó malom a Gyöngyös-patak, illetve a Hévizi-berek lefolyását biztosító csatorna mellett áll ma is, Keszthely és Fenék határában. Az 1686. évi összeírás szerint Fenék és Faludy már puszta, és elhagyottan állt 4 jobbágytelek. Fenék falu nem létezik többé. A Fenékpusztától délre fekvő ,,Pusztaszenti dombon 1948 őszén Radnóti Aladár vezetésével tanásatáson tárták fel a falu templomának alapfalait. A templom egyhajós, egyenes szentélyű volt.