Az egyetlen 2 szoba a környéken amit még sikerült erre az éjszakára hónapokkal előtte lefoglalnom, Forchtensteinben volt egy 2*-os vendégházban, ahol egy kétszázéves párocska fogadott bennünket.
A szobák felújított állapotban voltak és olyan matraccal, ágyneművel az ágyban, hogy úgy éreztem felhők közt fekszek. Reggelit is kaptunk... Az idős házaspár nagyon igyekezett a kedvünkbe járni... a mamóka többször csoszogott mamuszkájában a konyhából ki-be és hozta a friss zsemlyét, vajat... papóka főzte egymásután a kakaót és a nagyonhíg kávét. Szorgalmukat látva szemet hunytunk a kétesszínű szalámi felett, hogy a vajdarabokon rajtragadt a késről más is amit előtte vághatott, ráadásul a kihozott tányérok, poharak se voltak valami tiszták.
A környezet viszont kárpótolt minket, mert a ház mellett volt a „fantasztikus Fraknó vára és így csodálatos panorámában gyönyörködhettünk reggelizés közben. Át is sétáltunk a forchtensteini várba, ahol éppen gyerekprogram volt, sminkeléssel, lovagi tornával, zenével, Miután gyorsan lehajtottam egy kis üveg Jägermeistert a gyomrom reggeli utáni fertőtlenítésére, már indult is a varnéző program.
Az Eszterházy-család egykori rezidenciája Ausztria legnagyobb fegyvertárával rendelkezik, valamint gazdag kincseskamrával. A várkút is említésre méltó, ahol mint egy mókuskerékben katonák masíroztak egykor, ha vízre volt szükség. A magasban levő pottyantós budikban papírt valószínű nem használtak, mert visszahozta a huzat. A bejáratnál lehetett korhű ruhadarabokat kölcsönözni, így többen is úgy mászkáltak. Még a várbeli embernagyságú élő plüsspatkánnyal is találkoztunk...