Frauenkirche, St. Martin gyógyfürdő

A 2009-ben nyílt St. Martins Thermálfürdőbe most voltunk először és szerencsére születésnapom lévén itt is ingyenes volt a belépőm, ráadásul még garázsjegyet is kaptunk, sőt a szaunát is használhattam. Ez a fürdő amúgy Burgenlandban van a Fertő- tó közelében, a Nemzeti Park közepén. Egy tó veszi körül, amiben nyáron fürödni is lehet. Madártávlatból nézve az épület egy csigaházhoz hasonlít.

A belseje is kellemesen hat a sok fa és üvegfelülettel. Miután elfoglaltunk a pihenőszobában 3 nyugágyat, belecsobbantunk a nagyobbik medencébe, ami a 33°-os vizével kissé langyosnak tűnt. Főleg amikor kiúsztunk a külső medencébe borsózott a vizes bőröm a hideg széltől, ami majdnem levitte a fejünket. Sokáig nem is tartózkodtunk a medencében, hanem bementünk az étterembe ebédelni, ahol magyarok szolgáltak ki bennünket.

Sok felfedezni való nemigen van ebben a fürdőben, de a Nátrium-Hydrogéncarbonát-Chlorid-os víz biztos jó hatással van a szervezetre. Főként rheumára és mozgásszervi problémákra ajánlják. Én a sós medencében éreztem a legjobban magamat, mert az legalább pár fokkal melegebb volt. Külön vannak a gyerekeknek medencék, ahol vidám vizitjátékokkal szórakozhatnak főleg a szülők. Itt én a nagy spirális csúszdán csúszkáltam egy darabig, de nem akartam epilepsziás rohamot kapni a színes villantásoktól, így csak 4-szer csobbantam mint a bálna.

A fürdő éttermében délután ettem egy nagy tányér szülinapi somlói galuskát, ami a magyar szakács ellenére nem volt valami magyaros. Estefelé még bementem a szaunarészlegbe, ahol kétszer gőzölögtem. Egyszer kaptunk egy „jéghideg kéz programot, ami abból állt, hogy egy illatos jégből készült kéz olvadt a köveken, miközben jégkásával dörzsölgettük be magunkat és egymást.

Még hintáztam az egyik pihenőszobában lógó bambuszágyon, aztán elhagytuk a fürdőt és kifelé menet a kezünkbe nyomtak a pénztárnál még egy vaníliás fánkot is.