Sziasztok, Gábor vagyok!
Annyi mindent írogattam Grácról, hogy a tulajdonképpeni egyik nagy számról csak futólag emlékeztem meg, még a legelején, amikor nem tudtam, hogy lesz bőven alkalmam Grácot megnézni, ráadásul több alkalommal is. Ez a Schloßberg, amely a központtól egy kicsit északra emelkedik a Mura partján. Aki Grácba jön, az óhatatlanul is belebotlik.
Több helyről is fel lehet menni a Kastélyhegyre (ezt jelenti az osztrák neve):
1. A Schloßbergbahn:
A sikló szerves egységet alkot a Berglifttel, olyannyira, hogy kombijegyet is lehet venni rájuk (egyikkel fel a hegyre, a másikkal le a hegyről).
A siklóval az a baj, hogy az alsó állomása szerintem kissé kiesik a fő forgalomból és mivel a külseje eléggé jellegtelen (nem egy önálló, magányos épület, mint a legtöbb helyen), könnyen el is lehet menni mellette. A Berglift ráadásul szinte azonnal elérhető a belváros felől, akik a Murinselről jönnek át a Mura ezen oldalára, azok pedig pont egyenesen besétálhatnak a lift alagútjába. Most direkt megkerestem az alsó állomást, de végül is nem mentem fel vele, mivel teljesen ellepték az indiaiak, szinte mozdulni sem lehetett tőlük (ugyanez volt a helyzet fent a hegyen is). A sikló ráadásul ritkábban jár mint a lift, ezért a lifttel mentem fel. Szerencsére a várhegy oldalában rengeteg gyönyörű sétaút megy mindenfelé, így találtam helyt arra, hogy jó képeket készítsek a siklóról.
Maga az igény, hogy valami kényelmes módon fel lehessen jutnia Schloßbergre, már igen régen megfogalmazódott. A technikai feltételek a XIX. század végére megteremtődtek és az első generációs sikló 1893/94-ben el is készült. Ez igen sokáig szolgált, mivel csak 1960/61-ben építették át. A harmadik felújítás 2004-ben történt meg, ekkor kapta meg a sikló a mostani panoráma kocsikat (tényleg szépre sikeredtek). A második generáció egyik kocsija kiállításra került a mariatrosti Tramway Museum-ban (Villamos Múzeum).
2. A Beglift:
A Berglift, mint említettem, sokkal jobb elhelyezkedésű, szinte beesik az ember. Olcsóbb és gyorsabb, mint a sikló, igaz, nincs olyan szép panoráma belőle. Maga az akna sejtelmes kék fényben pompázik (az okát nem tudom, hogy miért ezt választották) és néhány másodperc alatt az Óratoronyhoz repíti az embert. Ráadásul kettő van belőle, így már csak e miatt is gyorsabban felérhetünk a Schloßbergre, mint a siklóval. A hiányzó kilátást pedig megkaphatjuk az Óratorony tövében található kilátó teraszról. Egyébként innen indul az a sétaút is, amelyik később keresztezi a sikló, ahonnan a képeket készítettem.
3.a: Gyalog:
Mi ezt választottuk a feleségemmel, nem egy nagy ügy, viszont nagyon szép parkos a Kastélyhegy oldala, ez főleg nyáron jön jól.
A gyalogos utakat egy alagút köti össze a Berglift alsó állomásával, úgy láttam, hogy még éjszaka is biztonságos átmenni rajta.
3.b: Gyalog a Kriegssteig-en:
Ez a Berglift alsó állomásától indul, 260 lépcsőn lehet feljutni az Óratoronyhoz. Inkább lefelé javaslom. Egyrészt kényelmesebb, másrészt lefelé nagyon szép a kilátás a város felé.
A 2. és a 3. módszerrel az Óratoronyhoz juthatunk fel, a torony maga Grác jelképe, talán ezt ábrázolják a képeslapok a legtöbbet. A siklóval a Garnizonmúzeum közelében kötünk ki. Természetesen, mivel nincsenek nagy távolságok, mindenhonnan mindenhová könnyen el lehet jutni, főleg, hogy már fent vagyunk a hegyen.
Magáról a gráci várról azt kell tudni, hogy ez volt a legerősebb vár, még a Guinness rekordok könyvébe is bekerült. Még Napóleon sem tudta elfoglalni. Mikor Bécs elesett, megfenyegette a gráciakat, hogy vérfürdőt rendez, ha nem rombolják le a várat. A várból csak az Óratorony és a Harangtorony maradt meg a rombolás után. Úgy harminc évre ezen szomorú események után kezdték el a helyreállítást, parkokat alakítottak ki, egyes falakat és kisebb épületeket is restauráltak. A II. világháborúban munkaszolgálatosok hatalmas alagútrendszert ástak (6,8 km össz hossz), ezek jó része most is fellelhető, bár a zömük nem látogatható.
Akkor most nézzük meg a látnivalókat:
1. Óratorony:
Ez Grác jelképe, a városn nagy részéről jól látható. Ide érkezik fel a Berglift, a gyalogutak zömén is ide lehet feljutni. Ez Grác egyik legöregebb épülete. Három harang található benne: az óraharang, a bűnösök harangja és a tűz harang. Innen lehet a legjobb kilátást kapni, mivel a többi helyen a fák elég sokat kitakarnak.
2. Az Óratorony alatt található a Polgárok bástyája (die Bürgerbastei):
Onnan kapta a nevét, hogy ezt a bástyát a gráci polgárok védték, míg a vár többi része a tartományi hercegeknek volt alárendelve. Ez a várhegy legvirágosabb része.
3. Kínai pavilon és a püspöki trón:
A kínai pavilon már a felújítás részeként került ide, régebben egy pergola volt itt. A püspöki trón egy viharvert kőpad, a legenda szerint itt halt meg 1796-ban gróf Nádasdy püspök, miután 40 évet töltött börtönben.
Ahogy haladunk felfelé, eljutunk a
4. Harangtoronyhoz:
A 34 m magas nyolcszögletű tornyot 1588-tól használják. A Harangtornyot a későbbiekben börtönként is használták, a gúnyneve Nagybőgő volt.
5. Garnizonmúzeumhoz.
Ide a Harangtoronytól és a siklótól is könnyen eljuthatunk. Alapja a Stallbastei, amely kb 20 m magas, régebben istállók voltak fölötte. Itt található a Kanonenhütte egy Grác felé forduló ágyúval. Ha jól emlékszem, az ágyú kunyhó előtt van a hegyen található egyetlen szuvenírbolt, ahol üdítőt és fagylaltot is lehet venni (persze étterem az van több is, de oda be kell ülni).
6. A Sikló felső állomása:
Egy szép kis téren található, szépen helyreállított várfal szegélyezi. Éjszaka igen látványos a gépház.
7. Kazamaták:
Ezek már a várhegy északi részén találhatóak. Az egykori várárok helyén alakították ki, de érdekes módon nem a készletek biztonságos tárolása volt a cél, eleve börtönnek épült. A rombolás utáni romokat eltakarították, később szabadtéri színpad épült itt. 1987-ben elhúzható tető is került rá. A kazamatákat 2009-ben teljesen felújították.
Egyéb kisebb létesítmények is találhatóak a hegyen, de ezek a leglényegesebbek. A Kazamaták után egy lépcsősoron le lehet menni a várból és a várhegy oldalában található sétautakon találjuk magunkat.