Grossglockner és útja

Régi vágyam volt, hogy ide eljussak, bár ezért több mint száz km-t kellett autózni, hogy Bruckba eljussunk, a hegyi út kezdetéhez. Használata fizetős, jól megkérik az árát. Mindenesetre kedves gesztus tőlük, hogy rossz idő esetén néhány euróért újra fel lehet menni egy éven belül, márpedig itt gyorsan változik az időjárás. A fizetőkapunál még esett az eső, aztán felfelé kiderült az ég és gyönyörű panorámával ajándékozott meg az időjárásfelelős. Felérve 2500 m.-re pedig kapkodni kellett a fotózással és nézegetéssel, mert rohamosan közeledtek a nagy felhők és hamarosan eső belsejében találtuk magunkat.

Az út ipari műemlék, a múlt század harmincas éveiben készült és szinte folyamatosan emelkedik, mégpedig erősen. Szűk kanyarok, igazi szerpentinek jellemzik, jóval több mint 1 millió km.-el a hátam mögött is állíthatom, hogy csak gyakorlott vezetővel és megbízható autóval induljunk neki. A táj gyönyörű, mindenfelé 3 ezer méteres csúcsok magaslanak - élen a Grossglockner 3798 m.-es csúcsával - itt érzi csak kicsinek magát az ember. Mi 2750 méterig jutottunk fel, de a hirtelen ránk tört zord időjárás vissza kényszerített bennünket. Borzasztóan sajnáltam, de úgy éreztem, hogy mindenképp megérte eljönni ide. És egyszer újra megpróbálom...

Kilátás egy parkolóból