II. Szőlős-Cserkút körök

Még nyáron találtam a versenyt, tetszett is, közel is volt, rá is dumáltam a bátyámat, hogy ő is induljon velem, úgyhogy beneveztünk a II. Szőlős-Cserkút körök futásra.

Félmaratoni táv és 10 kilométeres közül lehetett választani. Nevezéskor úgy gondoltam, hogy bár addig még nem futottam 10 km-t, addig bőven eljutok odáig. Aztán ott álltam a verseny előtt és még mindig nem futottam egyben annyit…

Tesómat, aki egyébként nem igen jár futni, elküldtem és ő becsülettel le is futott 10 kilométert, úgyhogy azon már nem kellett aggódnom, hogy nem bírja majd.

Igazából magamért se aggódtam, mert fejben megvolt a táv, 8-9 kilométereket pedig futottam már stabilan, inkább csak érzésre volt kellemetlen, hogy egy versenyen lesz az első tízesem, mert előtte nem mentem még annyit.

Kétszer kellett megtenni ugyanazt a kört, és mondták már nekem előtte, hogy arra bizony lesznek emelkedők, de hát azért nagyobbak voltak, mint amikre számítottam és mint amik jól estek volna…

Az viszont jó volt, hogy nem egyedül futottam, és bár titkon magamnak vittem segítségként a tesómat arra az esetre, ha szétesnék fejben a táv hossza miatt, végül én lökdöstem őt tovább párszor.

Közben azért voltak szenvedősebb kilométerek, de mikor beértünk, még maradt is bennem. Az addig olyan sokszor elképzelhetetlennek tűnő 10 kilométert végül mosolyogva, és azzal a tapasztalattal fejeztem be, hogy abszolút teljesíthető ez a táv.