Kanári sziget, Tenerife, Guía de Isora, Abama Hotel Golf & Spa*****

Autóba ülve bekapcsoltuk az iPhone navigálóját, ami szűk utcákba és valami járhatatlan erdei útra vitt bennünket... ezért inkább magunktól próbáltunk eligazodni. Követtük a többi autót a szerpentinen, ami aztán hosszan kanyargott, mint valami veszett, részeg kígyó. Letértünk a Masca hasadék felé, de sokáig nem jutottunk, mert vastag ködbe keveredtünk és nagyon hideg szél fújt amikor kiszálltunk. Nem volt valami barátságos kinézete a völgybe vezető vad szerpentinnek, így visszafordultunk az előző útvonalra.

Egy darabig még sziklák, megkövült lávaforradások közt kanyarogtunk és már kezdtünk éhesek lenni. Meg is álltunk az egyik hegyi vendéglőnél, éppen az utolsó percben, mert hamarosan nagyobb zápor haladt el felettünk. A spagettievéshez levetettem a fehér felsőm, nehogy leegyem, aztán a szomszédos asztaltól a 3 éves kissrác simán telibe csapta, ahogy meglengette a kanalát. Kénytelen voltam vizes, spaghettiszószos folttal a hátam közepén továbbállni, mert a mosdóban a folyékony szappan csak jobban szétkente.

Amilyen hirtelen jött a zivatar, olyan gyorsan tovább is állt, így a los Gigantes sziklákat már napsütésben nézegethettük. A déli parton autókázva megláttunk egy érdekes vöröses színű hatalmas épületet, aminek meg is kerestük a bejáratát. Mint kiderült az ötcsillagos Abama nevű golfhotelre találtunk. Éppen egy buszrakás ember tolongott a bejáratnál, így sikerült elvegyülnünk és simán besétálni köztük.

Mintha elvarázsolt dzsungelpalotába kerültünk volna. A belső udvarában rácsodálkozhattunk egy nagy tóra vízeséssel, benne félméteres japán díszpontyokkal, körülötte hatalmas pálmák, műsziklák, egzotikus virágok. A háttérben úszómedencék, ápolt golfgyep, kert és a mélykék óceán. Az erkélyek tele virággal, az előkelő éttermekben élrevasalt pincérek terítettek vacsorához, közben a külső üveglift fel-le suhant szorgosan.

Miután elcsattogtattam párszor a fényképezőm, felfedeztük a csoportunkat, akik éppen egy állófogadáson pezsgőztek, eszegettek. Feltettük a fapofát és közéjük keveredtünk és szemrebbenés nélkül elfogadtuk a felénk nyújtott pezsgőt, üdítőt. Miközben kortyolgattam a hűs italt volt időm egy kicsit körülnézni.

Megállapítottam, hogy egyáltalán nem illek a bermuda nadrágomban, túrabakancsomban (a paradicsomfoltról elfeledkeztem már rég!) a selyemszoknyás, tűsarkos nőcik közé. Ráadásul ahogy jobban odahallgattam csak spanyolul társalkodtak, így oldalba is böktem a párom aki éppen a büfére akarta vetni magát minden szemérem nélkül és még mielőtt odajött volna valaki hozzánk gyorsan leléptünk!