Kanári sziget, Tenerife, Icod de los Vinos, Lepkeház, Sárkányfa

Megreggeliztünk a hotel éttermében, aztán bedobtuk a fürdőcuccot a bérelt !törtfehér! Citroën C3-asba és elindultunk délnyugat felé felfedezni a szigetet. Autónk horpadt és nyúzott volt több helyen is, nem volt benne klímaberendezés és a hegyi utakra alkalmatlannak tűnt, mert majdnem tolni kellett az emelkedőknél. Már otthon összeírogattam, hogy mi mindent szeretnék megnézni, de erről nem szóltam semmit a páromnak, nehogy kiakadjon a hosszú lista láttán. Mivel kaptunk egy ingyenjegyet a lepkeházba, így azt céloztuk meg elsőként „Icod de los Vinos -ban. Sikerült közvetlen a bejáratnál parkolni, majd beléptünk a magas, pálmafás, virágzó üvegházba, aminek közepén egy kis tó volt.

Tündérkert varázzsal hatott ránk a körülöttünk libegő színes pillangókkal. Mindenfelé gyümölcsdarabokkal kirakott kis tálkákon lakmározó lepkecsoport és a fahídon mozdulatlanul feküdt egy unatkozó leguán, amit még a férjem simogatása se zökkentett ki nyugalmából. Megfigyelhettük a petétől-halálig fázisokat. Sőt tanúi lehettünk egy Monarch születésének is. A gondozó a kezemre ültette a még kába, nedves szárnyú csodát.

Megtudtuk, hogy az atlaszlepke (attacus atlas), szárnyfesztávolsága akár meghaladhatja a 30 cm-t. Ő egy molylepke, 4-6 napig él. Ezek alatt a napok alatt egyáltalán nem eszik, hanem abból a tartalékból él, amit hernyó alakban megevett. Akkor viszont rengeteget eszik, a lárva vagy báb állapot eltarthat akár 8 hónapig is ezeknél a fajoknál. Ennyit szenvedni pár nap repülés miatt, nem semmi!

Még mutattak nekünk az egyik növényen egy száraz levélhez hasonló lepkét is, amit észre se vettünk volna magunktól szerintem. Miközben elhagytuk a pillefarmot, felfedeztük az ezeréves (igazából kb. 600 éves) sárkányfát, a település büszkeségét. A kertbe be se mentünk, mert a templomtérről is lehetett a 16 méteres fát fényképezni. A tér fel volt valamilyen szentes ünnepre díszítve, virágokból készült keresztek, fákról lógó gyümölcskosarak körbe. Itt elsétálgattunk, fagyizgattunk.

A déli parton még felfedeztük a Siam-parkot, ahol főleg csúszdázni lehet, de éppen zártak, így le se tudtunk parkolni, nemhogy benézni. Hazafelé, vagyis útban a szállásunk felé eleredt az eső. Annyira szakadt, hogy alig tudtunk haladni az úton. Ráadásul az autó is beázott, úgyhogy párom egyből a kölcsönzőhöz hajtott, hogy visszaadja a tragacsot.

Leparkolt az út mentén és míg bent tárgyalt, addig én kint ültem a kocsiban, de egyre jobban zuhogott. Már patakban folyt a sár az utcán, a mellettünk lévő mederben hömpölygött az iszapos víz. Az egyik busz keresztbe is állt az úton és a többi autó miattunk nem tudta kikerülni. Mire visszaért a férjem a kulccsal, már tökéletes volt a káosz a dudáló autókkal és a sápítozó nőkkel. Azért fellélegeztem, hogy nem lettem meglincselve. Mindenesetre a dugót simán feloldottuk.