Kanári sziget, Tenerife, Pico del Teide vulkán

Tenerife, vagyis ahogy a németek mondják Teneriffa (ezentúl így is írom, mert jobban tetszik) egy nagyon érdekes vulkanikus eredetű sziget egzotikus növényekkel, bizarr tájjal és alvó vulkánokkal. Ezért csendben, lábujjhegyen közlekedtünk a két hétben, nehogy felébresszük valamelyiket is. ,)

Amúgy simán nyaralhatsz heteket úgy, hogy a legnagyobbat a 3718 m-es Pico del Teide tűzhányót meg se látod ha nem látogatod direkt meg. Előszeretettel burkolózik ugyanis felhőkbe és ott tartózkodásunk alatt csak ritkán csillantotta meg a hósipkás csúcsát. Mint később kiderült, Puerto de la Cruz-ban ő volt a házi hegyünk és neki köszönhettük a változó időjárást, hiszen rajta akadt fenn az összes esőfelhő, ami éppen arra bóklászott.

A szigetlakók viszont hálásak neki, hiszen édesvizű folyót, tavat nemigen látni, így a csapadékot tárolókba gyűjtik össze, amivel aztán a kerteket öntözik, ahol kisméretű, de nagyon finom banánt, alacsony tőkéjű szőlőt, krumplit, stb. termelnek. Állatokat csak kecskéket, kutyát-macskát, tyúkokat, vadnyulat és rengeteg színes gyíkot láttunk.

Gondoltuk: ha a hegy nem jön hozzánk, akkor mi megyünk a hegyhez. Borús, esős időben indultunk neki, túrabakancsban és széldzsekiben. A szerpentinen felfelé egyre sűrűbb felhőtakaróba keveredtünk, szinte alig lehetett látni valamit. Már éppen azon gondolkodtam, hogy vissza kéne fordulni, hiszen így semmi értelme az egésznek ha elveszünk, mint szürke szamár a ködben...

Egyszer csak tisztulni kezdett az idő és mire elértük a 2000 m-es magasságot, lábunk alatt gomolygott az összes felhő... felettünk hét ágra sütött a nap, kéklett az ég. Leparkoltunk a gondolánál, aztán megláttuk hogy egymásután köpik a buszok a tömeget, ami hosszú sorban állásba kígyózik, ráadásul a felvonóért 25 Eurót kérnek fejenként...

Sok olyan csajszit láttunk akik jézuspapucsban és spagettivállas lenge ruhácskában álltak sorba. Csak röhögni lehet az ilyeneken, mert mégis mit gondolnak hova viszik őket amikor azt mondják nekik, hogy felmegyünk 3000 m magasba? Ezen a napon talán szerencséjük volt, hogy nem fagyasztotta őket meg elevenen a jeges szél, de ha fellifteznek a gondolával akkor is hóközelbe kerülnek... na ja...

Mi úgy döntöttünk, nem állunk sorba... nem felvonózunk, hiszen már többször is utaztunk ilyesmivel és ráadásul fel se visz egészen a csúcsra (oda engedéllyel szabad csak felmenni)... gondoltuk inkább sétálunk egyet a majmok bolygóján. Hiszen több filmet is forgattak már ebben a bizarr környezetben, például a Star Wars -ból pár epizódot, A majmok bolygója című filmet és több Western kulisszájaként is szolgált már. Kinéztünk egy könnyebbnek tűnő turistautat (19), ahol már látni lehetett fentről, hogy a végén egy betérő vár.

Előkaptuk a csomagtartóból a nordic- botokat és kb. másfél órán át meneteltünk a tűző napon a kősivatagon át. Még jó, hogy vittünk magunkkal ásványvizet. Nem mindennapi túra volt, mert a lábunk alatt homok, a hátunk mögött a havas 3718 m-es vulkáncsúcs, mellettünk megszilárdult láva, fura bokrok és körülöttünk riadt gyíkok hada. Nagy ritkán még szembejövő turistákkal is találkoztunk.

Először mérgelődtem, hogy nem virágzik a hegy, pedig májusra ígéri az útikönyv a fura 2 méter magas kígyószisz bordó virágzását, de aztán kiderült, hogy így jobban jártunk, mert mindenfelé tábla jelezte, hogy ügyelni kell a vadméhekre. Egy korán kelő agresszív méhecskével össze is futottunk, aki aztán harciasan védte a territóriumát, mi meg arcunk előtt összefogott kapucnival rohantunk előle. Még jó, hogy a bandája nem volt vele!

Tovább sétálva egy munkálkodó csoportba ütköztünk, akik a nemzeti park megbízásából a turistautat jelölték, tisztították éppen. Nagyon adtak a biztonságra a kősivatag közepén, mert mind a hat emberen védősisak, kesztyű és biztonsági mellény volt. Onnan már látni lehetett az általunk megcélzott épületet, ami kb. félórás erőltetett menetelés után is csak ötpercnyi távolságnak tűnt.

Kezdtem félni, mert ha a férjem éhes akkor ott kő kövön nem marad. Ha leesik a vércukra akkor még talán engem is megenne ha nem találna mást hirtelen. Már a gyíkokat leste fél szemmel, így lerövidítettük az utat és keresztül árkon-bokron végre odaértünk az áhított célhoz. Az épületről kiderült, hogy egy hotel és a párom be is rontott oda ajtóstul, ahol a restaurant felirat állt.

A pincér elvette készségesen a vándorbotjainkat, mi meg leültünk a hűvös terembe, ahol a terítésen, a morzsalapáttal futkosó pincérnőn és a kevés vendégen látszott, hogy nem kispénzű turistáknak való hely. Az étlapon nem volt nagy választék, de ami rajta volt azt borsos áron ajánlották. Szerintem beleszámították a vulkánkitörési veszélyességi pótlékot és a panorámát is! Hiszen nem mindennap eszik az ember egy 3718 m-es havas vulkáncsúcs társaságában.

Miután megettük a fél fogunkra való méregdrága zöldséges lasagne-t és kimentünk az étteremből, akkor láttuk, hogy csak pár méterrel kellett volna arrébb mennünk és ott jól is lakhattunk volna olcsón! Persze nem tudhatom, hogy a zuram kibírta volna e még azt a pár métert?!?....hmmmm. A parkolóban elcsíptünk egy turista párt, akik éppen a kölcsönautójukba szálltak be. Mondtuk nekik, hogy már nem szeretnénk visszagyalogolni a marsbéli tájba, így elvittek bennünket a parkolónkig.

Mindenesetre még szerencsénk is volt az autóstoppal, mert utána olvastuk, hogy lezárják a sorompót ha leáll a lift. Na akkor aludhattunk volna a parkolóban!

Miután elhagytuk a Csillagok háborúja kulisszáit, sikerült pár szép fotót készítenem a pöfékelő hegyről, aztán lefelé ismét felhőkbe keveredtünk. Egy parkolónál viszont lestoppoltam a férjem, mert véletlenül megláttam a hat méter átmérőjű bazaltrózsát. A ködben könnyen el lehet hajtani mellette úgy, hogy észre sem veszi az ember, én is csak úgy láttam meg, hogy éppen mutogattak rá páran.

Egy híd alatt lehet megközelíteni a parkolóból, ez egy nagyon érdekes természeti jelenség szerintem. Itt türemkedett ki a föld belseje és megkövesedett, mint egy óriási virág. Hazafelé még beugrottunk a Santa Ursula-i bőrgyár üzletébe, ahol vettem egy méretre vágott fehér bőrövet 13 Euróért. Még almapálinkát is kaptunk és megtudtam, hogy ugyanazon a vasárnap tartják az anyák napját mint Magyarhonban.