Kanári sziget, Tenerife, Puerto de la Cruz, Botanikus kert

Volt bőven néznivaló Puerto de la Cruz-ban és környékén. Többször lelépcsőztünk a partra a papagájos utcai fotós embert kikerülve, aki már tudta, hogy minket nem kell kérdeznie fényképezkedés végett. A szoborember is biccentett egyet ha elmentünk mellette, aztán ismét megmerevedett.

Lent a parton óriási hullámok ostromolták a nagyméretü fekete kockatömbökkel kirakott védőmólót, festői fehér habot képezve. Ahol a hab és az óceán kékje összemosódott ott világos azúrkék színek keveredtek ki. A nagy köveken sok vöröses tarisznyarák napozott. Néha lemosta őket egy-egy hullám, majd újra kimásztak a sziklákra.

A víz alatti sziklák és a tartós, erős hullámverés miatt Puerto de la Cruz partja nem nagyon alkalmas strandolásra. Csak néhány merész szörfös próbált hullámokat lovagolni, de azok közül is néhányan több sebből vérezve értek partot.

A botanikus kertbe csak átsétáltunk, ahol egy őszhajú fában, egy gigantikus méretű fojtófügefában és érdekes bokrokban, kaktuszokban, stb... gyönyörködhettem. Amúgy is úgy éreztem magam, mintha az egész sziget egy hatalmas botanikus kert lenne, és én bolyonghatok titokzatos fái, növényei között.

Tele voltam a felfedezés vágyával és valóban mindig felfedeztem valamit, amit még soha, vagy csak csenevész formában láttam élőben. Például láttam vadon növő kála virágot is. Közben színes papagájok repkedtek néha a fejem felett.

Pár percnyire volt egy Orchidea-kert, ahová a páromat már becsalogatni se tudtam, mert elege volt a szerinte csak elhanyagolt szobanövényekből. Így míg én a kertben sétálgattam, addig ő egy parkban a iPhone-jával játszott. Én viszont megtudtam, hogy itt járt Agatha Christie is és annyira megtetszett neki a környék, hogy itt játszódott a következő krimije. A titokzatos Mr. Quin.

Lelépcsőztünk a városba, ahol hirtelen beindult a szezon és az élet. Az utcákon fiatalabb turisták is sétálgattak meglepetésünkre. A mólót pedig ellepték a feketebőrű utcaárusok, főleg színes ruhákba bugyolált „big mamik hátukra kötött gyerekkel, akik általában nem tolakodóak, de megpróbálják elhitetni a turistákkal, hogy mindenképp egy új ! Guci , vagy Dolci&Gabona ! koppintott szemüvegre van szükségük.

Felmentünk egy kínai vendéglőbe, ahol a büféasztalról fogyasztott kaja nekem nemigen ízlett, ráadásul már majdnem mindegyik étel hideg volt...viszont a kilátás kárpótolt mindenért, mert egy csodálatosan giccses naplementében gyönyörködhettünk az óceán partján, enyhe szélben bólogató pálmákkal keretezve!

A Lago Martianez- mesterséges strandjára nem volt kedvünk a strandidő hiányában bemenni, pedig kívülről is szép volt a lávakövekkel, növényekkel és a fehérre festett medencéivel.

Még meg akartuk a Taoro- parkot keresni, amit sikerült is, csakhogy mi mint később kiderült csak az előparkban botorkáltunk, a javát nem láttuk (például a vízesést).

Péntek 13.-án ébredés után 30 Eurót kellett a taxibuszra fizetnünk a repülőtérig, aztán az ajtó előtt vártunk, mert reggel 06:00-kor nyit az Aertopuerto Norte. Később közölték velünk, hogy rossz helyre építették a repülőteret, ezért többször kell köd miatt délre szállítani az utasokat, mint aznap is! Miután lebuszoztunk egy órán át az Aeropuerto de Tenerife Sur repülőtérhez, majdnem ugyanolyan köd volt ott is, de azért felszálltunk.