Keszthelyről futás Fenékpusztáig

A keszthelyi rövid pihenő után mentem tovább Fenékpusztára, ami csak a km szám miatt volt a következő szakasz vége.

Peti közben elment megnézni a fenékpusztai kastélyt.

Keszthelyen nagyon megtetszett egy barack a boltban, aztán menet közben meg is ettem és rá kellett jönnöm, hogy nekem szilárd frissítőkből sokkal jobban bejönnek a természetes, hétköznapi kaják, mint a mindenféle speciális sporttáplálékok. Még ha tény is, hogy pl. a barack nem a legjobb választás futás közbeni kajának, de jófej volt most is a gyomrom meg az emésztésem.

Nehéz szakasz volt, nehezen haladtak a lábaim, tűzött a nap, 29 fok volt. Ezen a távon produkáltam a leglassabb átlagot is, csomót sétáltam, csomót szenvedtem. Nem mintha lett volna bármi konkrét okom rá, nem is fájt semmim, csak fejben voltam kicsit szétesve.

De elértem a Balaton szélére, és ránézhettem hosszában az egész tóra.

A fordulóban

Kicsit lelassítva elmentem egy kutyás strand mellett is, erősen hiányolva közben az otthon lévő sajátomat..

Épp nagyon szenvedtem egy hosszabb napos részen, amikor jött egy biciklis, kérdezte van-e vizem, meg lelocsolt kicsit. Hát nagyon bírtam azt az embert akkor! Mindjárt jobban is tudtam haladni utána.

Fenékpusztára érve kocsival átmentünk Fonyódra, az utolsó kempingünkbe.. Ahol végre jó volt az iszap! A kemping se volt rossz, csak egy állomás mellett van közvetlen, úgyhogy a vonatok előtt hallgathattuk jó hangosan a bemondásokat is.

Keszthelyről Fenékpusztára