Mivel úgy láttam a kalendáriumban, hogy van négy szabadnapom és párom éppen szabadságát élvezte… úgy döntöttünk, hogy megnézzük a szlovén tengerpartot. Gyorsan lefoglaltam egy olcsóbb szobát, ami homokos strandot és ingyenes wifit ígért. Mivel szálláshelyünk Koper és Triest nagy forgalmú kikötője közt volt, már itthon kételkedtem a víz tisztaságában, amit a „Google Map“- szatelitképei még meg is erősítettek.
Mindegy, gondoltuk… vágjunk bele, három éjszakát kibírunk bárhol is! Hamar lesuhantunk az autópályán, aztán az első sokk mikor leértünk és leparkoltunk az a házi strand volt. Éppen apálykor érkeztünk és nem láttunk mást, csak rengeteg száradóban lévő moszatos iszapot, ami gyomorforgatóan rohadó szagot árasztott. A kétcsillagos Hostel-től sokat nem vártunk, így kellemesen csalódtunk mikor három szobába is bevezettek bennünket, hogy válasszuk ki a nekünk megfelelőt.
Egy alsó szintű szobát választottunk, mert a felső szinten kibírhatatlan volt a meleg a behúzott spaletták ellenére is és itt klímaberendezés nincs, de felajánlottak egy hordozható ventilátort. Lent szerencsére nem volt rá szükség és különben se tudtuk volna sehová se bedugni, mert csak egy konnektor volt az egész szobában és az meg éjjel az elektromos szúnyogriasztónknak, nappal meg a magunkkal hozott hűtőboxnak kellett. Két feleslegesen betett éjjeli lámpa is csak foglalta a helyet. Wifi-nek se híre, se hamva nem volt, sőt internethasználati lehetőség se!
A kőházak kreatívan vannak lefestve és bájosan mutatnak az árnyékos fák közt. Saját étteremmel is rendelkezik, ahol majdnem mindig telt ház van, mert a helybeliek is odajárnak. Kétszer is vacsoráztunk, mert tényleg nagyon finoman főznek. Egyszer grilleztünk a kertben a magunkkal hozott egyszerhasználatos grillel, simán megengedték... sőt hozzátették, hogy azt csinálhatunk amit akarunk… de ahogy láttam több személyzet volt ott, mint vendég, amin később nem is csodálkoztunk.
A szobák egyszerűen vannak berendezve, sajnos mi egész idő alatt a bőröndből öltözködtünk, mert a szekrény belsején látszott, hogy évek óta ki se lett nyitva. A poros polcokon mumifikált ízeltlábúak pózoltak és ha kinyitottuk az ajtaját megcsapott bennünket a dohos szag. A teraszunkon hangyakolónia lakott, de a szobában nem látogattak meg bennünket szerencsére. Az ágynemű friss volt és tiszta törölközőket is naponta kaptunk csodálkozásunkra kérés nélkül.
Ankaran egy kisebb település Szlovéniában, közel az olasz határhoz. Sok említésre méltó dolog itt nem található, viszont a körforgalomnál lévő pékségben a pizza és a péksütemény + kávé nagyon finom. Strandolni is lehet, ha valaki mindenképpen akar, mi párszor csobbantunk itt a három napban, bár majdnem mindenhol tele van a víz tengeri fűvel (persze, hogy moszat!), ami rátekeredik az ember bokájára. Azt is megtudtuk, hogy mire valók azok a nagy „zsákok“, amiket csak messzebbről láttunk a vízben lebegni: állítólag kagylót tenyésztenek rajtuk! Amúgy Trieszt és Koper közt nem is volt akkora forgalom, mint vártuk… csak néha navigáltak be előttünk egy-egy nagyobb konténerhajót a kikötőbe.
Ankaran fiatalsága oda jár egész nap strandlabdázni, mert három bekerített homokos Beachvolleyball placc is van a szállás mellett, valamint egy focipálya, sőt ott tartanak meg kisebb koncerteket, partikat. Ez azt jelenti, hogy a környéke zajos. Ha koncert van akkor pedig kibírhatatlanul lármás.
Nekünk például volt szerencsénk az utolsó éjszakán pár Dead-HardcorePunkRock együttes fülsüketítő hangzavarát hajnalig végigszenvedni (pl. WeareDangers). Sokszor azt hittem már az agyamban dobolnak. Egy az egyben nem javasolnám senkinek, hogy ide menjen nyaralni!