K!SS* ZIPLINE/Gröbming

Mikor elindultunk, akkor azt se tudtam hová… mert csak annyit árultak el, hogy sportosan kell hozzá öltözni. Megpróbáltam valamilyen trükkel kihúzni belőlük az út folyamán, hogy mire készülnek velem, de sehogy se sikerült… így még nagyobb izgalomba estem, mint szokásom. Már felkészültem a legrosszabbra is lélekben, mégpedig arra, hogy valamilyen repülő alkalmatosságból leszek simán kihajítva szédítő magasságból. Reménykedtem benne, hogy talán a sztratoszféráig nem visznek fel, hiszen nem vagyok egy Baumgartner!

Útközben megálltunk sportnapszemüveget vásárolni, mert valaki benyögte, hogy az is kéne. Mikor a Gröbming-i kalandparkhoz parkoltunk le már kezdtem sejteni a dolgot, de biztos még nem lehettem benne, hogy mi is vár rám. Kalandparkos élményem már volt, így tudtam, hogy izzasztó mászás, ugrálás, kötélpályán lógás, horzsolt végtagok és izomláz tartozik hozzá… de nem így történt! Bementünk egy helyiségbe, ahol komputereken lehetett bejelentkezni, aki még interneten keresztül nem tette ezt meg, aztán ki kellett nyomtatnunk a jelentkező lapokat.

Buszozás

Ezután sorbaállás következett a felszerelésért. Talán ha húszan lehettünk ezen a hétköznapi napon, de így is eltartott vagy fél óráig a dolog, majd még a buszra is várni kellett. Közben a fali plakátok alapján már következtetni tudtam, hogy kb. mit is fogunk csinálni. Megnyugodtam. Egyszerűnek tűnt, kényelmesnek és ami a legfontosabb még biztonságosnak is. A kapott felszerelés viszont elég furcsa volt és egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy hogyan kell majd felcsatolni.

Repülééés!!!!

A buszban felfelé menet mindenki engem heccelt a társaságból, mivel csak én voltam nőnemű, így érthető módon rám esett a választásuk. Kicsit még rá is játszottam a dologra, had érezzék magukat fölényben a férfiak, hát ha arra van szükségük a saját félelmük leküzdésére. Az ismeretlentől való izgalom mindannyiunkban benne volt. Aztán fent a szemünk elé táruló látvány még erősebbet szorított szívünkön. Az Alpok legnagyobb drótkötél lesiklópályáját idén adták át, tehát még sokak számára újdonság.

Lebegés

Miközben magunkra csatoltuk a létfontos karabinereket, imádkoztunk magunkban, hogy minden a helyén legyen és megtartson, aztán szédítő magasságban startoltunk négyesével. Pár percig síri csend volt, aztán mikor nagyjából megnyugodtunk, hogy valóban megtart minket a felszerelés, már kommunikálni is tudtunk egymással. Később már élveztem is a hangtalan lebegést a magasban, hiszen a gyönyörű napsütéses időben messze ellátni.

Bámészkodásomat csak a következő állomás szakította félbe, ahol leakasztottak bennünket a kötélről, majd egy másikra rá és jöhetett a következő pálya. Na itt elkövettem egy hibát… a lábam beakasztottam egy fotó kedvéért, aztán éppen ebben a pillanatban lettem kilőve. Meg is rándult a bal combomban egy izom.

Ráadásul behimbálóztam alaposan és ez a pálya már meredekebb is volt! Mindenesetre szerencsésen talajt értem. Valaki közülünk megfogta a felszerelés felső részét, ami az út során felforrósodott és megégette az ujjait. Ezt ugyanis le kellett cipelnünk egy rövidebb, de meredek szakaszon a kiindulóponthoz.

Mindenesetre biztosan állíthatom, hogy ez egy nagy élményt jelent kicsiknek ( 8 éves kortól) és nagyoknak egyaránt! Próbáld ki te is!