A királyok völgyébe (a fáraók és nemesek temetőhelye) nem szabadott fényképezőgépet bevinni. De sok fényképeznivaló nem is volt, mert a falakra festett hieroglifákon kívül különös látnivaló nincs, a három sírkamrából amit megnéztünk, csak egyben állt egy szarkofág. Mégis meglepően hat a tágas tér, mert az ember valami szűk kriptára számít először.
Lent sincs hűvös, mert a homokkő beszívja magába a meleget. A legtöbb sírt kirabolták, vagy elvitték a talált kincseket múzeumokba, mint a legutóbb felfedezett Tutankhamon fáraó 5000 db kegytárgyát, amelyet szinte érintetlenül találtak meg 1922-ben. A felfedezőket elérte a fáraó átka, mert állítólag belélegezték a mérgező penészspórákat amibe később belehaltak (legenda?). Tutanhamon sírjának bejáratán a következő felirat állt: „A halál szárnya meglegyinti azt, aki megzavarja a fáraó álmát. Nekünk is a lelkünkre kötötték, hogy minél hamarabb forduljunk meg a kamrákban nemcsak a saját egészségünk, hanem a színes falrajzok védelmében is, tehát a be,- és kilélegzett pára miatt.
A környezet viszont filmkulisszákba illő, impozáns a kietlen völgy a gyűrt hegyekkel, sziklákkal koszorúzva.
Itt a hegyszorosban eléggé megállt a levegő, szinte perzselt a nap. Mi lehet ott nyáron?? Ki is ittam a vizem és az üres flaskám elegánsan belehajítottam egy szemeteskosárba, ami az egyik sírlejárat alsó lépcsőjén volt. Oldalról úgy nézhettem ki, mint aki éppen meggyalázza egy fáraó temetkezési helyét, mert többen is odamentek felháborodottan és utánanéztek, hogy én hova szórom a szemetet! A következő csoportnál a férjem tette ugyanezt, ismét páran odajöttek árgus szemekkel leellenőrizni a colás doboz landolási helyét. Na ezen elmulattunk egy darabig, míg a többiekre vártunk.