K!SS*Alpesi körtúra

Alattunk a mélység..

Hajnalban kellett kelnem, mert már 06:00 kor jöttek értem. Mikor a hegyek közé értünk, még ködpárában úszott a völgy és a zöld tó mellett elhaladva megállapítottuk, hogy már igen kiapadt. Kiszedtük a hátizsákokat a csomagtartóból és a hátunkra vettük. A Nordic-botjaim is vittem, „biztos ami biztos“ alapon. Persze, hogy jól tettem. Ezen a napon 10 órán keresztül szívhattam az alpesi levegőt több szinten is, de ezt az elején persze még eltitkolták elöttem.

Mit ne mondjak… reggelizés nélkül indultam neki az útnak, hiszen többszöri uzsonnaszünetre is számítottam az útba eső faházakban. Jassing-ból indultunk a Sonnschienhütte irányában. Végig a szerpentinen mentünk, tehát nem volt megerőltető az út. Első állomás az Etschmeyer faház volt, ahol kicsit megpihentünk. Túl korán értünk oda, mert a tulajdonos éppen a tehéncsordáját hajtotta fel a hegyre. Szóval se pisilésre, se reggelizésre nem volt alkalom.

Erre jártunk

Viszont élvezhettük az ébredező alpesi tájat tehénkolompolással. Szerintem itt minden állatnak volt egy kolomp a nyakában, mert kaptunk egy csengő-bongó koncertet, amit a hegyek visszhangja még jobban felerősített. A harmatos fűben áldottam az eszem, hogy előző nap impregnáltam a cipőim, mert különben átáztak volna. Közben előkerült a banánom is, mert megéheztem.

... és felettünk sziklák

Egy kisebb kapaszkodó után ismét pár ház bukkant fel és ott szerencsére innivalót is adtak. Igaz, vittem magammal vizet is, dehát azt be kellett osztanom a nap folyamán. Almalevet kortyolgatva nézegettük egy darabig a hegyeket, majd továbbindultunk. Ezt a pompás hegyes-dombos vidéket valószínűleg az Isten is jókedvében teremtette. A következő szakaszon alattunk a mélység tátongott, felettünk sziklák magasodtak, sokszor szédültem bele a látványba.

Úgy döntöttünk teszünk egy kis kitérőt az Androthalm-hoz. Na ott már lekerült rólam a hosszú ujjú, mert addigra szinte égetett a nap. Túratársaim a megtett útszakasz alatt kétszer cseréltek addigra már pólót. Én épphogy megizzadtam, barátnőm 82 éves apukája meg magas térdemelésben futotta végig az utat, neki meg se kottyant. Lihegés nélkül kérte mindenhol ki elsőként a fröccsét. Itt bodzaszörpöt rendeltünk.

Pár méterre onnan van a Bärnsbodenalm, ahol ismét meg kellett állni, mert a barátnőm apukája szerint vétek kihagyni a hegyekben bármelyik „kulturális intézményt“, ahol bort mérnek. Mellettünk éppen rántott szeletet evett az egyik csapat, így beindultak a gyomornedveim, mert mit ér egy banán félnapos túrázás után, hiszen az már megsemmisült az első kaptatón.

Sajnos kiderült, hogy a kaját ők hozták magukkal és semmi esély nincs rá, hogy mi is kapjunk egy darabot, hiába „nyálaztuk le“ őket a tányérjukba bámulva. Ide amúgy is csak kétszer évente jön fel egy helikopter, amivel le, vagy fel lehet pár dolgot szállíttatni, amúgy mindent úgy kell le és felcipelniük gyalogosan, mert nincs autóút. Érthető tehát, ha nincs terülj-terülj asztalkám se!

Etschmeyer faház

Mint megtudtuk a következő faházban se kapunk harapnivalót, mert a „Wirtin“ (vendéglős asszony) éppen a fodrásznál ül a városban. Sajnálatból viszont kaptunk meglepetésként egy snapszot, amin a gyomrunk még jobban meglepődött. Mindenesetre lebattyogtunk a következő állomásig, miközben az italok ide-oda lötykölődtek az üres pocakban.

A Kulmalm-i gazda előkapott nekünk pár üveg kólát és sört a férfiaknak, de nem sokáig maradtunk, mert hajtott az éhség bennünket. Igaz, közben megjött az asszonyság is a frissen beondolált frizurájával, de ott valahogy nem volt kedvünk enni.

Bár minden nagyon új és szép, avval viszont jól elrontották az összképet, hogy oda ásták a pottyantós budit a vendégasztalokhoz közel.

Szóval illedelmesen elbúcsúztunk és innen is korgó gyomorral álltunk odébb. Lent a Jassing-i vendéglőben már majdnem leharaptam egy darabot a pincércsajból, mert nagyon konyha szaga volt. Sajnos későn értünk oda, mert egy buszra való társaság minden főtt ételt bekebelezett, ezért csak melegszendviccsel tudtak szolgálni, de az is jólesett. Hiszen ekkor már az este hatot is elkoppantotta a szemem. A látvány mégis megérte, de erről meséljenek a képeim!