Lisse egy város és helyhatósági központ nyugat-Hollandiában, Nordholland tartományban, történelme igen hasonló és szorosan összefügg a szomszédos városok, Hillegom és Sassenheim történelmével.
Első hivatalos említése egy 1198-ból származó dokumentumban olvasható, ennek ellenére azt feltételezik, hogy a település már a X. században is létezett, de 1500 körül még mindig csak kb. 50 házból állt a település. Az elhúzódó – különösen a Németalföldi szabadságharc (Nyolcvanéves háború) – háborúk miatt a szegénység volt a jellemző, a lakosság a mezőgazdaságból, elsősorban állattenyésztésből és tőzeg kitermeléséből élt.
A XVII. századtól kezdődik a fellendülés, gazdag kereskedők és nemesek telepednek le, a környező birtokok, az erdők és kertek (Keukenhof, Meerenburg, Wildlust, Zandvliet, Akervoorde, Wassergeest, stb.) adják a város szépségét és dicsőségét. Sajnos nem sokáig, mert a XVIII. századtól kezdve ezeket a birtokokat (kivéve: Keukenhof) mind megsemmisítik, hogy helyet adjanak az egyre terjedő virágtermesztésnek.
Lisse környéke, a homokos talaj kiválóan alkalmas a gumós virágok termesztésére, az erdőket fokozatosan kiirtják, egyre nagyobb területen terem virág. A „rombolás” viszont mégis jó döntésnek bizonyul, a virágtermesztés megteremti a teljes foglalkoztatást és igazi jólétet hoz a környéken élőknek.
Ha a sajt birodalmából (Alkmaar, Edam) Dél felé haladunk, csukott szemmel is biztosak lehetünk benne, hogy a táj jellege megváltozott. A sajtszagot ugyanis előbb-utóbb felváltja a virágillat.
Napjainkban a virágtermesztés és kereskedelem is a kornak megfelelő színvonalon működik, megalakultak a nagy aukciós és kereskedelmi házak, létrejöttek a dísznövény termesztési központok (Lisse-Hillegom, Aalsmeer), melyekből több mint száz országba exportálják a virágokat. A terület turisztikai látványosság is, évente több százezer hazai és külföldi turista keresi fel.
Maga a város egyébként fényképezhetetlen – merthogy nincs mit - , csupán az elképesztő méretű virág mezők nyújtanak némi látványosságot, de azt is csak néhány percig, mert utána legalább annyira unalmas, mint amilyen nagy.