Lovrecica, Umag, Isztria

„Micsoda alvó porfészek... - gondoltam magamban korán reggel, mikor felfedeztük a rövid nyaralásunk helyszínét. Templomtorony, kőházak, ugató kutyák, kukorékoló kakasok... ennyi... de ott volt a tengerpart és az a fontos! Mikor lementünk megnézni a strandot sajnos csalódtunk egy kicsit, mert a nagy köveken bebukdácsolni a vízbe nem valami vidám dolog. Férjem felfedezett egy betonozott részt ahol a csónakokat tolják be a tengerbe és akaratlanul is nagyszerűen demonstrálta, hogy hogyan fog ott simán becsobbanni a vízbe. Elcsúszott a sikos algákon és ruhástól, cipőstől vízbe pottyant... miközben én fényképeztem az esetet a sógornőm segített neki és kihúzta.

Miután átöltözött száraz ruhákba megkerestük a szálláshelyet ami elfogadhatónak tűnt. Ezek után napokig csak két fürdőruhára volt szükségem, mert egész nap abban lófráltam, strandoltam. Kanállal ettem a hűtött dinnyét. Csodálatos naplementét fényképeztem. Gyönyörűen lebarnultam. Kövekből tornyot építettem, találtam egy nagyobb rózsaszín tengeri szivacsot és egy szép kagylórákot.

A parti pékbódéból bicajjal hordta sógornőm naponta a reggelit, ettük a csomagolt fagyit, mert a teniszplaccos pasi elijesztett bennünket, hogy a parti fagyiba antibiotikum van, aztán lehet, hogy csak a bögyébe volt a fagyis, mert hozzátette, hogy albán a tulaj... azért mégse nyaltunk belőle, hátha. Amúgy megbarátkoztunk a „porfészekkel , sőt még egy jó éttermet (More) is felfedeztünk a közelben, ahol fincsi tengeri herkentyűket lehetett kajálni.A legelőnyösebb az volt, hogy nem költekeztünk sokat, mert nem volt hol... egyszer autókáztunk be Porec-be.

Nagyon pihentető volt amúgy ez a pár tengerparti nap, főleg hogy csodálatos időt fogtunk ki és rájöttünk, hogy a kis kikötőben kellemesen lehet belecsobbanni a vízbe, aztán lebegni a felfújhatós matracon. Minden stressz nélkül éltünk, ha kedvünk tartotta grilleztünk egyet, este kártyáztunk. Na ja... egy zavaró tényező azért volt... a digitális madár, aki esténként kezdett el olyan hangot adni, mintha rákötötték volna egy kórházi lélegeztető gépre! Pííip...piííp... pííitty...ezt aztán egész éjjel csinálta! Még jó, hogy a csukott spaletta hangtompította, így aztán mégis jókat aludtam.

A sógornőm mindenképp akart valamilyen szuvenírt hazahozni. Már akkor gyanús lett mikor le kellett az éjszaka közepén menni vele a tengerpartra és eltűnt a sziklák közt. Egyszer csak halljuk ám, hogy görget valamit. Ahogy megvilágítottuk a zseblámpával akkor látjuk, hogy két nagyobb követ is gurgat felfelé. Kiakadtam kissé, mert úgy láttam, hogy az egyik szikladarabba még laknak is valamilyen lények és riadtan bámulnak, de le lettem intve avval, hogy jól be lesznek csomagolva. Azt viszont mindenképp megakadályoztam, mikor egy nagy darab úszó olajfa tönköt akart kihúzni a vízből, hogy elhozza!