A város szívében, a Nílus partján álló luxori templom ragyogó példája az egyiptomi templomépítészetnek.
A thébai istenháromságnak, Amonnak, Mutnak és Honszunak szentelt templomegyüttes nagyrészt III. Amenhotep (XVIII.dinasztia) uralkodása alatt épült, de II. Ramszesz (XIX.dinasztia) jelentősen kibővíttette.
Az őt követő uralkodók, még Nagy Sándor is, hozzájárultak a templom fényének emeléséhez, mégis sokkal jobban megőrizte egységes jellegét, mint a közeli Karnak templomkerülete (amiről már írtunk nemrég).
A krisztus előtti 3.században római katonák szálláshelye lett a templom, majd elhagyatottan állt évszázadokon keresztül.
Homok és szemét temette el.
A földrengésekkel dacoló erős oszlopok közé tapasztott kunyhókból lassan egy falu nőtt ki.
Amikor Gaston Maspero régész 1881-ben újra felfedezte Luxort, a templomot meglepően jó állapotban találta, de mielőtt a rendszeres feltárás elkezdődhetett, a viskókat le kellett bontani.
Az arab faluból csak az évszázadok alatt lerakódott törmelékre épült Abu el-Haggág mecset (kr.e.13.század) maradt meg.
#58.