Madrid

Csak a repülötéren voltam! A városból nem láttam sajnos semmit.

Madridba landolva követtük a tömeget... párszor át lettünk vizsgálva és még földalattival is közlekedtünk a reptéren belül. Miután ettünk egy életmentő szendvicset a Meki-ben kényelembe helyeztük magunkat és nekiálltunk Skip-Bo kártyázni.

Akkor még nem tudtuk, hogy hosszú órákat kell majd kibírnunk, mert fogva tartanak bennünket, mint Tom Hanks-et a Terminál címü filmben. Először úgy volt, hogy 16:00- kor indul a gépünk, aztán egyszercsak eltünt a tábláról... többszöris megkérdeztük az Ibéria infónál, hogy hogyan lesz tovább, de csak a vállukat vonogatták, hogy nem tudnak semmit.

Végre 18:00-kor ismét megjelent a táblán a Vienna felirat, aztán félóra check-in... miután felszálltunk a buszra, ami a repülőhöz vitt volna bennünket megjelent egy hölgyemény és lárvaarccal közölte velünk, hogy sajnálja, de vissza kell küldenie bennünket a Terminálba. Ismét fel a lépcsőkön ahol már szinte ostrom alatt volt az info pultja. A személyzetnek másnapra biztosan izomláza lehetett a vállvonogatástól.

Mi meg ott álltunk repülőjegy nélkül, mert előzöleg azt is elvették, mármint az internetről kinyomtatott cetlit. Ismét hosszú várakozás következett, miközben több habzószáju üzletember rohangált fel-alá és telefonált mellettünk szüntelenül. Mire meghallotuk, hogy valahol ingyenvizet és snack-et osztogatnak a szerencsétlen túristáknak, addigra villogni kezdett a boarding Vienna felirat, így gyorsan beálltunk a sorba.

A busz odavitt bennünket a repülőgéphez, ahol éppen a kerékcserével foglalatoskodtak még... csak nyugisan fiuk, semmi pánik! - mondogattuk, mert inkább várunk, csak a kerekek legyenek rendben legalább a landolásig. Jó munkát végeztek, mert éjfél körül szerencsésen megérkeztünk.