Sziasztok, Gábor vagyok!
Végül is eljutottam, ide, sikerült kicseleznem az autópálya rendszerüket, de ismételten meg kell állapítanom, hogy a szlovének (főleg, ha elhagytad a főutakat) nem nagyon adnak a tájékoztatásra. Meg kell állapítanom, hogy a saját közlekedési tájékoztatásunk talán még az osztrákokénál is jobb, a szlovénekénél meg biztosan. Itt ennél egy kicsit el fogok időzni, mert Mariborról nem lehet sok mindent írni. Nekem pld. nagyon hiányzik az előjelzés, amikor az ember eljut egy kereszteződéshez, szinte soha sincs elég ideje elolvasni a táblákat, hogy merre is kell menni. Ráadásul kitesznek egy csomó egyéb helyi irányító táblát, most keresd ki a 20 - 30 táblából, hogy melyik vonatkozik rád. Ami szintén nem tetszik, hogy nagyon fukarkodnak a távolságok megadásával, vagyis ha ki tudod deríteni, hogy merre is kell menned, a hátralévő km-ről fogalmad sincs. Itt persze azonnal közbe lehetne vágni: de hát ott a GPS, az minden problémádat megoldja! Aki ismer engem, tudja, hogy nekem a technikai dolgok semmilyen problémát nem okoznak, de GPS-t talán soha sem fogok használni, elveszi az utazás, a felfedezés örömét. Meg a többi problémáról nem is beszélve, amilyen rémtörténeteket olvashat az ember az interneten ezekről.
Na de vissza Mariborhoz. A Panoráma útikönyv is elintézi szűk 1 oldallal. Ennek az az oka, hogy bár a fekvése pazar (dombos-hegyes vidék, a Dráva folyó), igazából nem sok látnivaló akad itt. Ami nem jelenti azt, hogy nem lenne érdemes megnézni, de külön kerülőt talán nem érdemes tenni miatta.
A belváros egy szűk és jól körülhatárolható helyen található, északról támaszkodik a Dráva folyóra. Érdekes, hogy mindkét partján a tényleges város kb. 20-30 m-el magasabban van, mint a folyó maga. Az északi oldalon (az óváros felőli részen) le lehet menni a partra, ott egy sétány is ki van alakítva. E miatt a hidak is elég magasak. A folyó vízszintje is szabályozott, a keleti oldalon van egy nagy duzzasztómű (elviszi a víz egy részét egy vízi erőműhöz), ezen keresztül tudják szabályozni a folyó szintjét, így gyakorlatilag mindig ugyanakkora a magassága a folyónak. E miatt a part magasság alig magasabb a folyó vízszintjénél.
A várost célszerű vasárnap meglátogatni, ilyenkor nem kell parkolási díjat fizetni. Miután az egész egy viszonylag kis területre koncentrálódik, egy szűk fél nap alatt meg lehet tekinteni. Az épületek eléggé eklektikusak, van itt modern épület, a szegedi dómra hajazó ferences rendi templom és kolostor, a maribori vár, az egyetem épületei, mind - mind más stílusban. Igazából csak a maribori várban van látnivaló (állítólag nagyon szép a kiállítás, mert ide hordták a Maribor környéki várakból, amelyeket jelenleg nem használnak, a fontosabb berendezési tárgyakat), de most nem volt nyitva. A részletesebb leírás helyett felteszem a képeket és mindenki döntse el, meg akarja-e nézni a várost vagy sem!
Még néhány szó a történelméről:
Az I. világháborúig ez osztrák területnek számított, a lakosság 80%-a osztrák volt. Az I. világháború lezárásakor a helyi osztrákok az osztrák államhoz való csatlakozás mellett döntöttek. De Rudolf Maister őrnagy ezt a döntést nem fogadta el, és a szlovének élére állva elfoglalta a várost, az osztrákokat és a német csapatokat pedig visszaküldte Ausztriába ill. Németországba. A városi tanács megszervezte az osztrák haderőt, de ezt a sereget (kb. 400 fő) szintén lefegyverezték. Ennek ellenére az amerikai küldöttségre várakozva tűzpárbaj tört ki a két fél között sok halottal (a tűzpárbaj kiváltásának felelőseit azóta sem tudták meghatározni). Mivel a város és a közvetlen környéke szilárdan a szlovének kezén volt, így népszavazás nélkül elismerték a városnak Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz való tartozását.
A II. világháború alatt (1941. áprilisa) Hitler meglátogatta a várost és kiadta az utasítást, hogy ismét németté kell tenni azt (eddigre már csak 25% volt a németség arány). A II. világháború után a maradék németeket is kitelepítették, így jelenleg majdnem teljesen szín szlovénnak lehet mondani a várost (pedig csak 30-35 km-re fekszik az osztrák határtól). tehát másoknak is volt vérzivataros múltja, nem csak nekünk (Radkersburgról, meg az egyéb helyekről nem is beszélve)!