A helységjelző táblák nézegetése közben olvasom: MAUTHAUSEN. Bevillant, hogy szerintem ott lehet egy koncentrációs tábor, férjem rá is hajt az útra. Meg kéne nézni..., mert eddig még csak filmekből hallottunk róla. Kissé rossz érzés kevereg bennem, ahogy az erődítményszerű épület felé közelítünk végül is nem kirándulásra való hely. A kíváncsiság győz...bemegyünk.
A belépőjegy humánus... ha akarsz fizetsz 2 Eurót, ha nem akarsz akkor nem. Gondolom azért valamennyibe kerül ennek a hatalmas területnek a fenntartása, de nem akarnak kegyeletből üzletet csinálni a náci bűnökből. Kaptunk egy diktafont is, amiről történeteket hallgathatunk útközben és szemtanúk meséltek a lágeri tapasztalatokról. Engem nagyon elszomorított az egész, már csak azért is mert láttam Az élet szép című megható filmet és szerintem azt itt forgatták, mert hasonló a színhely.
A gázkamra épületében jeges halált sóhajtanak a falak... Szörnyűségeket műveltek itt az emberekkel, amit valóban nem lehet ép ésszel felfogni. Hátborzongató volt látni a boncolóasztalt és a krematóriumba helyezett rózsákat is...Valahogy érezzük, hogy rossz záróeseményt választottunk a kétnapos kiruccanásunkhoz...Hazafelé szótlanul ültünk egymás mellett...Fel kellett magunkban dolgozni a látottakat, hallottakat.