Mendlingtal, változatos családi szurdoktúra a faúsztatók völgyében, akár ezt a címet is választhatnám a beszámolóhoz, mivel tökéletesen lefedi a túra lényegét. Azonban maga az a megnevezés, hogy faúsztatók völgye, kezdetben nem igazán mozgat meg mindenkit, de már most jelzem, hogy ha valaki erre jár és kihagyja ezt a helyet, utólag igencsak meg fogja bánni a dolgot. Rögtön az elején egy fontos információ (ami ott is ki van írva, de jobb, ha előre tudja az ember: babakocsival és kerékpárral nem járható a völgy, mivel egyes helyeken a sziklák mellett futó út (korláttal!) olyan keskeny, hogy ott biztosan nem férnek el ezek az eszközök, kerékpárral meg még bekanyarodni sem lehetne. De tényleg).
Az első, a parkolót megtalálni. Kettő is van, az egyik a 25-ös út mentén, ide jó ha korán érkezik az ember, mivel gyorsan megtelik, valamint a másik végénél lévő vendéglőnél. Ismét egy fontos figyelmeztetés: a túra majdnem 4 km egy irányba (bár emelkedők nem nagyon vannak). A két vége között gyakorlatilag nincs közösségi közlekedés. Vagy oda vissza megteszi valaki a túrát, vagy (főleg ha fáradt gyerek is van), akkor valaki vagy az úton, vagy a völgyben vissza megy a kocsihoz, majd felszedi a családot a másik végén. Nagyon más megoldás nincs. E miatt - főleg a látnivalók miatt - min 3 órát rá kell szánni a túrára, de ha gyerek is van, akkor a játszóterek miatt akár az egész nap is rámehet (pozitív értelemben).
Tehát ha leparkoltunk a nagy parkolóban, akkor már csak le kell ereszkedni a bejárathoz. Tulajdonképpen ez a legnehezebb része az útnak, de csak a magasságkülönbség miatt. A végén már lépcsők is vannak (670 m-ről 600 m-re, ami emeleten kifejezve kb. 20 emelet, ez az útról látható jó kilátással is meglátható. Ez van).
A stájerországi vasércbányákból már a középkorban erre hordták a nyers vasérc egy részét, melyet a környéken dolgoztak fel, a Mendlingtal volt az egyike azoknak a völgyeknek, ahonnan korabeli technikai megoldásokkal úsztatták le a vasfeldolgozáshoz nélkülözhetetlen rönköket. A három tartomány, Alsó-Ausztria, Felső-Ausztria és Stájerország határvidékén álló, természetileg is védett, erdőkben, patakokban gazdag, vad hegyvidékét Eisenwurzennak hívják.
Ahogy beléptünk a területre (10 Euro/fő, 2024), azonnal a látványosságok közepén találjuk magunkat. Gyakorlatilag itt található a leúsztatott fa feldolgozásához, oda szállításához tartozó összes létesítmény, mégpedig igen látványosan. Vannak fa úsztató csatornák, fűrészmalom, egy kis ház előkerttel, múzeum, játszótér gyerekeknek, stb. Az üzem mellett zúgó Mendlingbach vizét itt két fából ácsolt csatornába is elterelik meglehetősen látványosan. Az egyik vályúban a rönköket úsztatták le, míg a másik csatorna vize adta az energiát a malom működéséhez. A látványt még egy mesterséges vízesés is fokozza.
Ha itt végeztünk, akkor kezdődik az igazi szurdoktúra (ami valójában egy viszonylag könnyű völgy túra, de vannak igazi szurdokos részek is: a Kis Szurdok és a Nagy Szurdok). Végig víz mellett haladunk, hol felduzzasztott tó, hol a patak mellett, de mindig látványos helyszínen. A tó vize látványosan tiszta és türkiz zöld, lelátni az aljáig. Szebbnél szebb helyeken haladunk a működőképes gabonamalomig, ami a másik látványos helyszín központja. Minden hónap első vasárnapján és harmadik szombatján indítják be (mi véletlenül pont akkor voltunk ott, a videón látszik is ez, működött a fűrészmalom is, de a beígért faúsztatásnak nem láttuk nyomát).
Itt valóságos vízi világot alakítottak ki, erre még rájátszik az, hogy a hegyoldalban egy hatalmas forrás buzog fel, innen jön a völgy vizének zöme. Igazából maga a forrás kifolyása nem is igen látszik, kezdetben van a hegy, majd utána azonnal a hatalmas víztömeg, amely több ágra szakadva folyik le a völgybe. Csak pár lépés a forrásig, megéri felmenni.
Innen már nem biztos viszont, hogy érdemes a másik kijárathoz felmenni, mi visszafordultunk és visszafelé is megnéztük a völgyet. Sokszor tényleg érdemes visszafelé is megnézni egy szurdokot, teljesen más látvány, a fények, stb.
Röviden összefoglalva, kiemelten javaslom ezt a helyet, családosoknak is, figyelembe véve a figyelmeztetéseimet. 100%, hogy nem fognak csalódni (sőt!!!). Hogy milyen jó hely, az is bizonyítja, hogy 3,5 órát voltunk bent, itt töltöttük a legtöbb időt.
Itt tényleg javasolt a fotóalbum megtekintése (webcím), mivel nagyon sok képet készítettem itt.