Metz

La Porte des Allemands (Német Kapu)

Metz a franciaországi Lotaringia régiójának és Moselle megyének a székhelye.

A Mosel, (Lotaringia fő folyója) mentén kialakult városok között ez a legjelentősebb, fontos iparvidék centrum, közlekedési csomópont, közigazgatási központ és egyetemi város.

A város történelme több, mint 3000 éves, a kelta Mediomatrici fővárosa ( a törzs rövidített nevéből: Mettis - alakult ki a mai elnevezése), majd Gallia legfontosabb települése, népesebb, mint a Lutetia (a mai Párizs őse). Több korabeli építmény is árulkodik az akkori gazdagságról, az amfiteátrumot 25 000 nézőre méretezték (az egyik legnagyobb volt az országban), a 23 km hosszú vízvezeték pedig a nyilvános fürdőt látta el vízzel. Római nevén Dividorum városában már a III. században felépült az első keresztény templom, létrejött az első püspökség. A várost sokszor vették ostrom alá a barbár törzsek, a hunok kegyetlensége adta a városnak az első szentet: Livier-t, aki táborukban próbált híveket szerezni a kereszténységnek, elfogták és lefejezték.

Metz már Nagy Károly korszaka előtt frank királyi székhely volt, s bár ő a fővárost Aachenbe tette át, felesége hamvait az itt lévő apátság templomában helyezték el. A XII. században szabad városnak nyilvánították, köztársaságnak kiáltotta ki magát. A feudális úr később a város püspöke lett, hasonlóan Verdun-höz és Toul-hoz. Ezt a három püspökséget foglalta el Franciaországnak II. Henrik. A német-római császár, V. Károly hatalmas serege 1552-ben, két hónapos ostrom után kénytelen volt elvonulni a város alól. Csak az 1870-es háborúban sikerült a németeknek elfoglalniuk Metz városát, A várost Németországhoz csatolták, s csak az első világháború után került vissza a franciákhoz. A második világháborúban ismét német kézre került, 1944 őszén szabadították fel az amerikaiak, két és fél hónapos ostrommal.

La Cathedrale Saint Etienne