Sziasztok, Gábor vagyok!
Borl felől jövet ez volt az első kastély, amelybe belebotlottam. Gyakorlatilag nem sok mindent lehetett róla megtudni. 1577-ben említik először, az első tulajdonosa Sekelj volt, aki 1632-ben eladta a kastélyt a Herbersteineknek (ne feledjük, akkor ez e hely is Stájerország része volt, a Herbersteinek pedig annak kb. negyedét uralták). 1652-ben megjelent itt a Német Lovagrend, akik ez után uralták a kastélyt. Szlovénia függetlensége után 2011-ben megalakították a Muretinciért Alapítványt, hogy a kastély fel lehessen újítani. Az Alapítványt a teuton lovagok Szuverén Szent György Rendje kezeli. A kastélyt oktatási célokra szeretnék felhasználni, ahol az arra rászoruló fiatalokat oktatnának, külön kiemelve a sport és a kultúra fontosságát. Ezen kívül oktatnának családokat hitre, szeretetre, becsületre és az idősek iránti tiszteletre (na, valahogy összehoztam a szlovén fordításokból). A lényeg az, hogy csak kívülről lehet megtekinteni a kastélyt. Viszont kissé szokatlan ez a német lovagrendi vonal, még ha beleszámítjuk a hely korábbi osztrák voltát is.
Egy, a kastélytól független kiegészítés (ezért külön beszámolót nem írok):
Azt már korábban említettem, hogy Szlovéniában igen nagy figyelmet fordítanak a vízi energiára. Ez az üzemvízcsatorna, amit itt bemutatok, egy Muretinci melletti falu mellett folyik el: Zagojici. Kiindulópontja a Ptuj alatt található Ptuji tó (ennek a távlati képe látszik a ptuji beszámolómnál), amelyet azért duzzasztottak fel, hogy meg legyen a víz megfelelő magassága az elektromos áram termeléséhez. Az látszik, hogy a gátakat gondosan megépítették, rögtön a gát alatt! található a falu, mivel úgy láttam, hogy az üzemvízcsatorna lényegesen magasabban folyik, mint a természetes talajfelszín. Biztosan sok pénzbe került, de valószínűleg nem csinálták volna meg, ha nem érné meg. Csak azért is írok a vízi erőművekről!