Nagy vonulás a főtérre-Busójárás 2009 - Mohács

| kép jobb négyzet mwQ | (mwQ azonosítójú kép nem létezik!)

Az előző oldal folytatása...

A tekintélyes méretű, nagyon szép főtérre - ahol a lényeg, a Busójárás központi eseményeinek helyet adó térkövezet érintetlenül ugyanaz, mint volt mindig is, ki tudja már milyen régóta.

Ennek is különös, csak a helyszínen megtapasztalható hangulata van.

A főtérre beérkező busók, busócsoportok körbemennek a téren, megmutatják magukat a rájuk ott várakozó ezreknek, majd helyet foglalnak a tér belső részén.

A térre néző Városháza erkélyén berendezett alkalmi stúdióból a térre kihangosítva bemutatják a beérkező busócsoportokat, közben pedig autentikus sokac népzene szól, mely az egyik legjellemzőbb velejárója a Busójárásnak és jellegzetes vidám hangzása végig kíséri a teljes eseményt.

Busójárás 2009

15 óra magasságában Mohács város Polgármestere köszönti az egybegyűlt busókat, a felvonulókat és résztvevőket, a vendégeket, majd pedig kezdetét veszi a hajnalig tartó szabad farsangolás, melyet a valódi, zavarba ejtően nagy programbőség jellemez. A téren óriási színpadon nemzetiségi tánccsoportok váltják egymást, miközben kötetlen farsangolás zajlik az egész városban. Itt mindenki megtalálja magának, amit keres: népzenék, néptánccsoportok, kiállítások, alkalmi árusok, mutatványosok és szórakoztatók hada települ ilyenkor Mohácsra, valamint egy időben több helyszínen is zajlanak könnyűzenei produkciók is.

Azt talán mondanunk sem kell, hogy étel s ital mindenhol, minden mennyiségben, mindez mérhetetlen jókedvvel és fáradhatatlan busókkal fűszerezve.

Az események egyik legkedveltebb pontja az esti máglyagyújtás, amikor a főtér közepén egy hatalmas, ház méretű máglyát gyújtanak meg.

A busókkal összefogódzkodott vendégek, farsangolók tűz körüli tánca a nagyszínpadról szóló zene, a kóló és az időnként a tér sarkában eldördülő török korabeli mozsárágyúk aláfestésével minden résztvevőnek garantáltan életre szólóan maradandó élmény minden abban résztvevőnek.

A hétfői napra inkább a pihenés, a sokáig alvás, későn kelés a jellemző, majd pedig a jelentős számban előforduló másnaposság kezelése kutyaharapást szőrével módszerrel ... három éve felélesztett régi hagyomány az igazi busójárás a házról házra járás.

Kedden, Farsangfarkán van a téltemetés. Ekkor új máglya épül a vasárnap elégetett helyén, amelyre rákerül a híres farsangi koporsó és este együtt ég el a tűzzel. Ilyenkor már a vendégek, turisták száma jelentősen megcsappan, a hangulat is kicsit bensőségesebb, de azért még ilyenkor is nagyon sokan vannak, egyre többen ismerik fel azt, hogy a busójárás így teljes, s maradnak keddig. Nem bánják meg, mert kedden ismét utcán vannak a busók, a hangulat ugyanaz, mint vasárnap volt, csak könnyebb mozogni a tömegben :)

A busójárás eredetéről, keletkezéséről alapvetőlen két elmélet járja.

Eredet-magyarázat 1.

A legelterjedtebb magyarázat szerint a farsangolásnak a téltemetés, a télűzés volt a célja. Az emberek ilyenkor azért bújnak ijesztő ruhákba, mert azt várják, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad. Az ünneplés végén nyilvánosan elégetik a tél halálát szimbolizáló szalmabábut is. A jelmezbe öltözött emberek ezen kívül bao-bao kiáltással és kürtszóval, kolompokkal járják végig a házakat, udvarokat és az állatokat, majd hamut szórnak szét a portákon. Ettől a szertartástól azt remélik, hogy a gazdák portáit a jövőben elkerülik a gonosz, ártó szellemek.

A busójárás további szokása, hogy a jelmezesek az utcán járva meghuzigálják az arra járó nők haját, hogy az minél hosszabbra nőjön.

Az ünnepség fénypontja az, hogy a főtéren a férfiak viaskodni kezdenek egymás között, ami régen a férfivá avatás jelképe volt.

Eredet-magyarázat 2.

A másik elterjedt magyarázat, monda szerint a régi mohácsiak is a szigeten gyűltek össze egykor. A mohácsi csatát követően a török egyre nagyobb területen telepedett le. Egy idő múlva már a gyermekeket is elrabolták. A fiúkból janicsárokat, a lányokból háremhölgyeket neveltek. Egyre többen kényszerültek búvóhelyet keresni a Mohácsi-sziget mocsaras, nádas vidékén. A török még nappal is félt erre a területre bemerészkedni. A menekültek egyre bátrabban kezdtek viselkedni. Már nappal is mutatkoztak, esténként tüzet rakva beszélgettek. Ahogy haladt az idő, egyszer csak az esti, tűz melletti beszélgetés alkalmával megjelent egy igen öreg sokac ember.

Így szólott hozzájuk: Ne keseredjetek el! Mindnyájatok élete meg fog változni. Vissza fogtok térni házaitokba, szeretteitekhez. Ti fogjátok kiűzni a kontyosokat! Jelet fogok küldeni számotokra, mikor elérkezett az idő. Készüljetek fel a harcra: készítsetek különféle fegyvereket fából, faragjatok magatoknak fűzfából rémisztő álarcokat, álljatok harcra készen mindenkor! A jel egy viharos éjszakán érkezik majd mindannyiótoknak: aranyos ruhába öltözött vitéz képében, rémisztő álorcában. Ezzel ahogy jött, úgy el is tűnt a vénséges vén apóka.

Az emberek nem győztek csodálkozni, mi is történt...

Másnap nekifogtak a készülődésnek. Fegyvereket, álarcot, öltözéket készítettek, és vártak. Vártak évek hosszú során keresztül. Már rég a sziget fáinak tövében pihentek azok, akik még látták a tűz mellett az aggastyánt, amikor egy rettenetes vihar alkalmával, úgy éjfél felé ott termett az aranyos ruhás, délceg lovas. Némán intett: utánam! Erre mindenki felkerekedett.

A törökök a vihar alatt behúzódtak a mohácsi házakba, Már mindenki nyugodtan pihent, mikor éktelen ropogásra, zajra riadtak. Ahogy kitekintettek az ablakon, ördögi pofájú szörnyeket pillantottak meg. Fejvesztve menekültek el Mohácsról az oszmánok.

A sziget felől ma is ugyanúgy csónakokon érkeznek a rémisztő mohácsi ördögök, mint - a monda szerint - egykoron.

#235.