Neuschwanstein

A 19. század közepén II. Miksa, II. Lajos király édesapja szándékozott először újra felépíteni a romos Vorderhohenschwangau várát, ami a jelenlegi neuschwansteini kastély helyén állt akkoriban. Lajos 1867-ben, a Poroszországgal vívott héthetes, vesztes háborúja után következett hosszabb, tehetetlen időszakában találkozott először apja ezen gondolatával, amikor munkát akart adni alattvalóinak. A kastély koncepcióját az egyik, Richard Wagnernek 1868. május 13-án írott levelében vázolja fel először:

„Szándékomban áll újraépíteni az öreg kastélyromot a Pollat Gorge mellett, Hohenschwangaunál, a germán lovagok régi várainak autentikus stílusában… gyönyörűbb helyet keresve sem találna senki, szent és megközelíthetetlen, méltó temploma lenne kedves barátom részére, ki megváltást és igaz áldást hozott e világra.”

Az épület alapkövét 1869. szeptember 5-én tették le. Neuschwansteint nem építész, hanem egy színházi díszlettervező, Christian Jank tervezte – ez jól magyarázza Ludwig szándékait és az elkészült épület lenyűgöző természetét. Az építészeti szakértelmet – mely a helyszín veszélyessége miatt nélkülözhetetlen volt – először a müncheni udvari építész, Eduard Riedel, majd később Georg Dollman és Leo von Klenze biztosította.

A kastélyt eredetileg „Új hohenschwangaui kastélynak” hívták, egészen a király haláláig, ezután az új neve: Neuschwanstein, Lohengrin, a Hattyú-lovag kastélya lett, Wagner azonos című operája nyomán. A kastély Schwanstein, a schwangaui lovagok székhelyének romjaira épült, kik a hattyút választották jelképüknek.

Neuschwanstein építését befejezték, amikor 1886-ban egy állami küldöttség Bernhard von Gudden pszichiáter professzor vezetésével a kastélyban őrültnek nyilvánította, majd letartóztatta a királyt, aki szinte önuralmát vesztve vonta kérdőre von Guddent: „Mi alapján jelenti ki, hogy őrült vagyok? Hisz még meg sem vizsgált!” A királyt ezután a bergi kastélyba vitték, majd letartóztatása után három nappal, 1886. június 13-án holtan találták a Starnbergi tó sekély vizében von Guddennel, az őt vizsgáló pszichiáterrel együtt. Halálának pontos körülményei a mai napig tisztázatlanok.

A különféle építészeti stílusokat ötvöző várkastély fő kapujához meredek, szűk út vezet, a külső falak tornyaiba csigalépcsőkön lehet feljutni. A kastély egy kapuházból, egy, az előkelő hölgyek részére épített lakórészből, a király lakhelyéből, egy négyzet alapú toronyból, és a nyugati végén két toronnyal szegélyezett Palasból, vagyis a fellegvárból áll. A látvány kifejezetten teátrális, mind kívül, mind belül. A berendezés és dekoráció román, mór, gótikus, bizánci és barokk jegyeket hordoz magán. A király hatása mindenhol érezhető, maga is lelkesen részt vett a tervezésben és a díszítésben. Példaként felhozható az egyik, a fellegvárban található, Lohengrint ábrázoló freskóra tett megjegyzése (vagy parancsa):

„A Felség óhaja… a hajó legyen távolabb a parttól, így Lohengrin nyaka kevésbé kell megdőljön, a hajótól a hattyúig húzódó lánc ne rózsákból, hanem aranyból legyen, végezetül, hogy a kastély stílusa maradjon középkori.”

A kastélyban található még egy barlangszerűen kialakított szoba (a Grotto) és egy titkos, öblíthető toalett a fő hálószobában, melybe vízvezeték szállítja a vizet.

A fellegvárban található a trónterem, Lajos lakrésze, az énekesek terme és a Grotto. A díszítés mindenhol az ismert német legenda főhősének, Lohengrinnek, a Hattyú-lovagnak hódol. Hohenschwangauban, ahol Lajos fiatalkorának javát töltötte, szintén vannak ezen mondavilág alapján dekorált helységek. Richard Wagner több témát is innen vett operáihoz. Az egyik legpompázatosabb helyiség a gótikus stílusú királyi hálóterem: a nagyszerű freskókkal, festményekkel, mozaikokkal, faragványokkal díszített szobán mesteremberek és művészek tucatjai dolgoztak, csak az ágy elkészítése két (más feljegyzések szerint több, mint öt) évig tartott. Mindazonáltal sok belső szoba díszítetlen maradt, az ötemeletes palotában 360 szoba található, melyekből mindössze 14 készült el Lajos halála előtt.

Középkori külleme ellenére a neuschwansteini kastély építése során nem nélkülözhette az akkori modern technológiákat – a kastély lenyűgöző strukturális teljesítmények összességének tekinthető. Gőzmotorok, elektromosság, fejlett szellőzés és fűtés mind-mind részei az épületnek.

II. Lajos a modern találmányok patrónusa volt, és úttörőnek számított az elektromosság Bajorország közéletébe való bevezetésében. Az ő kastélyai voltak az elsők, melyek elektromosságot és más, kényelmet szolgáló találmányt használtak. Lajos építkezései sok tudást és tapasztalatot igényeltek, több olyan mesterséget, melyek másképpen kihaltak volna, nagy számú kézművesnek, kőművesnek, vakolónak, dekoratőrnek, stb. nyújtott munkát és jövedelmet.

A közeli, 45 m magas vízesés felett lévő szorost átölelő Mária-hídról (Marienbrücke) tekintve a kastély teljes pompájában látható. Abban az időben a 93 m magasban ívelő híd, melyet a királyi család megbízásából 1866-ban épített a M.A.N. cég, technológiai mesterműnek számított. A szerkezet Lajos anyjáról, Mária bajor királynéról kapta a nevét.

A kastély jelenleg Bajorország tulajdona, ellentétben Hohenschwangauval, amit Ferenc bajor herceg birtokol. Neuschwanstein mintául szolgált egy másik Wittelsbach-kastély, a ringbergi építésekor, valamint kortársa az alig idősebb sintrai (Portugália) Pena Palace-nak, melyet néha a portugál Neuschwansteinnek neveznek.

A kastély híresen meseszerű megjelenését többször is felhasználták. Neuschwanstein ihlette a Disneylandben található Csipkerózsika kastélyt, valamint Walt Disney ez alapján tervezte meg a Hamupipőke c. rajzfilmben látható épületet, mely alapján később a Hamupipőke kastély megépült.

Neuschwanstein 2007-ben döntős volt A világ hét új csodája választáson.