Nedec várát a debnói fatemplom (lásd OTT (majd)) megtekintése után néztük meg. Ha tovább megyünk K felé a Czorsztyni-víztározó déli oldalán, néhány km után elérünk Niedzica várához. Magyar neve is van: Nedec vára, mivel 1918-ig Mo-hoz tartozott.
1320-ban említik először. A Dunajec völgyében megbújó település nevezetessége a folyó partján magasodó sziklán álló vára, amely mintegy farkasszemet néz az átellenben a galíciai oldalon magasodó Czorsztynnal. A monda szerint a két vár két egymással állandó viszályban élő testvéré volt. Nedec (más néven Dunajec) várát Drugeth Vilmos építtette saját birtokán kevéssel 1330 előtt, mely előbb Drugeth, majd Szapolyai birtok volt. 1412-ben itt adták át II. Ulászló lengyel király követei a 16 szepesi városért fizetett zálogkölcsönt.1470-ben Szapolyai Imre erőszakkal foglalta vissza a lengyelektől. Szapolyai várkapitánya, Kauffang Zsigmond a várat rablásokra használta fel, ezért 1553-ban Bebek Ferenc elfogta és a várurat Bécsben lenyakaztatta. 1772-ben itt váltották vissza a Zsigmond által elzálogosított szepességi városokat. A 18. században a Horváth család építtette újjá. 1918-ban Lengyelország része lett, de 1945-ig a Salamon család utódai lakták. Ma művészeti alkotóház és múzeum van benne. Szerencsére itt sincs vezetett túra, így a várat saját ritmusunkban tudjuk bejárni, ami eltart egy darabig, mert elég zegzugos a vár (szerintem többen ilyennek képzelünk el egy lovagvárat). Vannak berendezett szobák, egyéb funkciójú termek, pld az eredeti várkápolna, de a legjobb a vége felé felmenni a kilátó teraszra és onnan körültekinteni a csodálatos tájra. Rend, nyugalom, békesség, igen jól lehet itt kirándulni.