A dalmát tengerpart eme kis szegletét eddig alig érintette a turizmus. A Novigrádi-öböl egy kis melléköblében épült a település. Mindössze egy kisebb szállodát, pár apartmant, és egy kis kempinget találtunk, szóval még csúcsidőben is alig lézeng itt pár ember. A közelben egy többé-kevésbé homokos, lassan mélyülő partszakasz is található.
A hely nem összekeverendő az isztriai Novigraddal.
A város 1100 körültől a török korig általában Magyarország részét képezte. Romos várának ma is álló tornyában tartották fogva a pártütő főurak Nagy Lajos király özvegyét, (Bosnyák) Erzsébetet, és leányát, Máriát, Zsigmond feleségét. Az özvegyet a főurak megölték, de Zsigmond legalább Máriát ki tudta szabadítani. Itt hímezték azt az arannyal és drágakövekkel kirakott miseruhát, amelyet rabságuk emlékére Novigradnak ajándékoztak.
Sajnos Mária is csak pár évvel élte túl anyját, mivel terhesen a budai hegyekben lovasbalesetet szenvedett, és az esés következtében megindult szülésben, 1395-ben, meghalt a megszületett gyermekével együtt. (Tudtom szerint ő volt az egyik utolsó ember, akiben még Árpád vére csörgedezett, ugyanis Nagy Lajos egyik őse Árpád-házi feleséget választott magának.)
Sajnos csak átutazóban voltunk Novigradban, de remélem még lesz alkalmam itt tölteni pár napot.