Nowa Rudán nem sok látnivaló van, támaszpontnak jó, ám ez a bánya viszont elsőrangú látnivalónak bizonyult. Az unokám szerint (aki 9 éves kislány) ez tetszett neki a legjobban az összes látnivaló közül. A földalatti világ nem idegen a számára, számtalan barlangban volt már, valamint 2 évvel ezelőtt volt már (arany)bányában is.
Már az is pozitívum volt, hogy a fogadóépület és a környezete és példásan volt kialakítva. A következő kellemes meglepetés az volt, hogy a normál (óránként induló) látogatókon kívül rengeteg tanuló is jött (ráadásul egyen trikóban, ami Mo-n sok helyen szitokszónak számít, itt viszont láthatóan büszkék voltak arra, hogy valamilyen közösséghez tartoznak). Szerencsére (és ez a jó szervezőkészséget is mutatja) nem keverték őket a normál csoportokhoz, azok előtt kb. 10 perccel bevitték a bányába. Minden látogatónak fel kell venni a kobakot, ezeket úgy láttam, nagyon tisztán tartják. Az első rész olyan szempontból volt csak kissé unalmas, hogy a lengyel csoportvezető szavaiból egy kukkot sem értettünk. Itt, még a fogadó épületben, volt egy kis kiállítás (4 terem), ahol a bányászat múltjaihoz kapcsolódó emléktárgyakat, ruhákat mutatnak be, az utolsó teremben a bányákban használatos műszaki berendezések találhatóak. Szerencsére ki tudtunk osonni, így az előtérben meg tudtuk várni a csoportunkat. Na innen kezdődött az érdekes rész. Némi séta után elérkeztünk a bánya bejáratához.
A bányában elég nehéz volt fényképezni a nagy páratartalom miatt (a vaku fénye erősen visszaverődött), próbálkoztam a vaku nélküli fényképezéssel is, szerencsére elég jó optikai stabilizátora van a gépemnek. A vakus és a nem vakus képek között elég nagy a színbeli eltérés, ez van.
A csoportvezető elég részletesen bemutatta a bányában használatos gépeket, a szellőztetést, a szénszállító szállító szalagokat, stb. mégpedig sokszor eredetiben, az eredeti hangokkal. A bányába való bejövetel után az egyik oldalsó teremben megjelent a bánya réme (vasbotjával a földre csapott és hatalmasat kurjantott) és szinte a végéig velünk volt és kellemesen riogatta elsősorban a gyerekeket, akik viszont jóízűen ijedeztek. Ez különösen tetszett az unokámnak. Menet közben több helyen elbújt és hangos mormogással jelezte a jelenlétét, ahogy elmentünk mellette. Útközben láttunk még mentő vagont is, valamint WC-nek kinevezett kübliket is.
Többet nem írok a bányáról, egyszerűen meg kell nézni! Ahogy a földalatti túra végéhez közeledtünk, megérkeztünk a bányavasút beszálló helyéhez. Ez tényleg egy igazi bányavasút, teljesen zárt (védett) és igen szűk. Egy kabinban 4-en férnek el, kissé nyomorogva. Nem tudom, hogy 4 termetesebb bányász hogyan férhetett el bennük. A bányarém itt is tette a dolgát, rácsapkodott az ablakokat védő rácsokra és hangosan mormogott. Ismét lehetett jóízűen rettegni. Amikor tele lett a vonat és bezárták az ajtókat, hangos csattogással visszament a bejárathoz és ezzel véget ért a túra.
Megjegyzés: nagyon jól szervezett a hely, mindenre és mindenkire gondoltak, látszik, hogy azt akarják, a látogatók érezzék jól magukat. Kifelé menet találkoztunk egy iskolás csoporttal, nem tudom, hogy ez egy másik, vagy ugyanaz a csoport volt, amelyikkel a kezdéskor találkoztunk. A fogadó épületben többek közt jó WC és ajándékbolt is van. Itt az unokám jól bevásárolt ajándékkövekkel, amik teljesen elfogadható áron voltak.
Kiemelten ajánlom, főleg gyerekes családoknak, nagyon fogják élvezni!!!!!