Nyerges-tető

Nyerges-tető a háromszéki medencét és a csíki medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között. A 895 m magasságban lévő nyereg, hágó az utolsó védhető hely az Ojtozi szoroson áttörő csapatok ellen. Számtalan véres ütközet helyszíne volt tatár és török beütésekkor. Az 1948-49-es szabadságharcban a vesztes segesvári ütközet után Gál Sándor tábornok megpróbálta összegyűjteni, átszervezni a maradék csapatokat. A Nyerges-tető védelmét a Tuzson János vezette 200 székely honvédra bízta, akik augusztus 1-én több ízben visszaverték a sokezres orosz sereget, a kozákokat. Végül egy román pásztor a védők hátába vezette az oroszokat, így győzték le a székely ifjakat. Itt fekszik a hősök temetője és alant az emlékmű. E csatáról írta Kányádi Sándor versében: ,,végül csellel, árulással, délre körülvették őket, meg nem adta magát székely, mint a szálfák, kettétörtek .