Párizs, Bastille-tér (Paris, Place de la Bastille)

A Bastille-t a százéves háború idején építették. Eredetileg Saint-Antoine kapu volt, de 1370-1383 között , hogy a város északi részét védjék erőddé alakították át. A háború befejeztével börtönként használták és XIII. Lajos király volt az első, aki rabokat küldött ide. (Kezdetben köztörvényes bűnözőket, később vallási okokból elítélteket tartottak fogva, de olyan is előfordult, hogy a család kérésére zártak be olyan fiatal férfiakat, akik nem bírtak a férfiasságukkal. Rossz hírnévre akkor kezdett szert tenni, amikor ez lett a fő börtöne azoknak, akiket a király által kiállított Lettres de cachet - levél pecséttel - miatt zártak ide. Fontos eszköze volt az akkori közigazgatásnak, mert ezáltal bárkit börtönbe lehetett záratni tárgyalás és fellebezési lehetőség nélkül, ráadásul a korrupt hivatalnokoktól pénzért is hozzá lehetett jutni, így vált a Bastille az elnyomás és a kegyetlenség szimbólumává.)

A Bastille egy szabálytalan téglalap alakú, 70 m hosszú, 30 m széles, 25 m magas, 8 toronnyal és két belső udvarral rendelkező, sáncárokkal körülvett erőd volt. A keleti és a nyugati oldalon található toronypárok szolgáltak kapuként. Az 1400-as években ezeket lezárták és új kaput készítettek az északi oldalon, ami a mai Rue de la Bastille.

A falak és a tornyok magassága és szélessége azonos volt, a tetején széles terasszal kötötték össze, így könnyen és gyorsan tudtak rajta a katonák közlekedni. Mindezeket csak levéltári anyagok alapján tudhatjuk, hiszen a Bastille híressé válása, majd megsemmisülése is a francia forradalomnak köszönhető. 1889-ben a metró építésekor találtak csak néhány maradvány romot. A mai Place de la Bastille-on az eredeti erődítmény falát a járdákon jelölve találjuk.

1840-ben állították fel az 52 méter magas Colonne de Juillet-t (Július oszlop), amelynek a tetején Auguste Dumont Genie de la Liberte (A szabadság szelleme) című szobra áll.