Hát ez nem ma volt, először 1972 majd 1983 – aztán még néhányszor. (’72-ből csak fekete-fehér képek vannak, de még ’83-ban sem volt valami acélos a fotó technikai felszerelés, ez látszik is az akkori képeken, viszont - a már máskor is említett rám jellemző „rend” miatt - a többiről nem nagyon tudom, hogy melyik mikor készült).
Ez volt az a korszak, amikor csak 3 évenként lehetett menni „nyugatra” és 50, később 100 $-t lehetett csak kivinni – kivéve meghívó levéllel, mert akkor évenként mehettünk, de mindent a meghívónak kellett finanszírozni, vagyis legálisan egy fillért nem vihettünk. Ez a pénz nemhogy egy egész nyaras ott tartózkodásra, de néhány napra sem volt elég, így aztán alapjáraton rá voltunk kényszerítve, hogy „bűnözők” legyünk, hiszen feketén kellett beszerezni a szükséges mennyiségű valutát, aztán ki is kellett csempészni azt. (De mint ismert, a magyar szürkeállomány kreativitása határtalan).
Szóval ott voltunk a világ fővárosában és élveztük a Szabadságot.
„Paris – c’est la France”: Párizs – maga Franciaország – a Voltaire –nek tulajdonított mondás szerint, ami nyilvánvaló túlzás, de a kb. 1500 km² fekvő és közel 9 millió lakosú metropolist nem csak a méretei és népessége, hanem a politikára, gazdaságra, tudományra, művészetekre és divatra gyakorolt hatása miatt a világ négy legjelentősebb városa közé sorolják.
A több mint kétezer éves település nevét a gall parisii törzstől származtatják, akik a Szajna átkelési pontjánál, a jól védhető Cité szigetén építették fel városukat, Lutuhézit ( Viziváros). Ennek nyomán a rómaiak Lutetia Parisiorumnak, azaz a Párizsiak Vízivárosának nevezték. A központi helyzetéből fakadó előnyök miatt – átkelésre és védekezésre egyaránt alkalmasnak bizonyult – a VI. századtól a frank, a XII. századtól pedig a francia uralkodók választott székhelye.
Párizs jelképe az Eiffel torony ( La tour Eiffel) 1887-1889 között épült a világkiállításra. A tején lévő televíziós átjátszóállomással együtt 322 méter magas. Három látogatható szintje van, 57, 115 és 276 méteren.
12 000 acél elemből 2 500 000 csavarral állították össze a több mint 10 000 tonna tömegű építményt, az eredeti tervek szerint a világkiállítás után lebontották volna. A szél toronyra való hatását a lábaiba épített hidraulikus szerkezetek semlegesítik (!), amelyeket eredendően emelőkként használtak a fémszerkezetek felfelé továbbítására és a nagy találmányokra jellemzően itt is véletlenül jöttek rá, hogy a hidraulika elengedhetetlen a stabilitáshoz.