A területet 1722-ben csatolták Párizshoz, ahol 1182 óta egy zsinagóga állt. 1755-ben alakították ki a jelenlegi teret és a rekonstrukció ürügyén a zsinagógát lefoglalták, lebontották és az építendő templomot Mária-Magdolnának szentelték. XV. Lajos 1763 Április 3.-án tette le az alapkövét, de az építész halála illetve az újratervezés és engedélyezési procedúrák miatt az építkezés 1764-ben leállt.
1806-ban Napoleon döntése nyomán, miszerint emlékművet kell emelni a Nagy Hadsereg dicsőségére (Temple de la Gloire de la Grande Armée ), újrakezdték az építkezést.
Napoleon bukása után ismét nagy vita és zűrzavar kísérte az építkezés alakulását, új pályázatokat írtak ki, még a vasútállomásként történő hasznosítása is felmerült, de végül mint Magdolna templom-ot (L' Église de la Madeleine )szentelték fel 1842-ben.
Klasszicista stílusban épült (ez még Napoleon hatása), összesen 52 db 20 méter magas korinthoszi oszlop fut körbe, az oromzatot Lemaire „Utolsó ítélet” című szobra, a kapuit pedig a Tízparancsolat bronz domborművei díszítik.